2009. november 28., szombat

Őszi idő





Még most is az ősz,de már a kevésbé színes része.
Megfakult levelek, szétszóródva sokfelé,
mint megannyi apró halom.
Köztük néhány elmaradt zöld levél,
elkéstek,számuk megfogyott,
s feketévé válnak néhány nap alatt.

Kavargó szél,mely hűvöset hoz...
Falevelet szállít,rázza az ágakat.Bezörget az ablakon,
s ébreszt,ha elalszom.
Vagy a köd szitál napokon át,
hullik csapadék formájába,és nem tudjuk, mi az ami leesik.
Esőnek kevés,párát melegnek képzelem.

Kopárabb fák,és több lomb a földön.
Még a nyárfák,és az "olajfák" bírják,de színesek.
A kecskerágó se szabadult meg a teljes ruhatárától.
Ráérősen, kényelmesen vetkőznek mint aki igazán ráér.
Vannak teljesen ruhátlanok, ők az előhírnökök....
De látszanak a jövő évi rügyek is ,
parányian, pihenőn,s mégis vigaszt adón.
A remény a megújulásra,és
az új tavaszra,nyárra..

2009. november 25., szerda

Körforgás!

Lebontják városunkba az egyik régebbi temető nagy részét...
Nekem olyan furcsa hogy a sok munkagép ott van. Értem én , de nehezen fogadom el a dolgot.
Ha mindent lebontanák akkor esetleg,de így......

Ki dönti el, melyik része marad meg?

Miért éppen az?

Hogyan lehet eldönteni, neked még jár emlékezési kegyelet, te már befejezted...
Szerettem a szép zöld területet nyáron, nem mentem be,
csak elsétáltam mellette a járdán. Borostyánnal futtatott fái télen is zöldnek és békésnek mutatták a tájat. Kibújtak a kisebb hó alól és leskelődtek a levelek...
Csöpp parkosított terület is van mellette.
Mit nem adnék érte, ha az lenne a többi részből is....

Másik oldalon erdőcske sáv(becézés a keskenysége miatt van)de hangulatos, mint a gyermekkori erdőim.
Ha sétálnának benne, a varázs ma is élne....
Szederindák kanyarognak, néhány szarkaláb is próbál életbe maradni a csapadékmentes időbe..

Itt az új élet igyekszik megerősödni...

2009. november 20., péntek

Fogyási megprobáltatásaim 3

Kicsi szünettel folytatom, holnap mázsálás,
Összes teljesítményem 6 kg és 80 dkg mínusz.
Csodásan feldobódtam, örömömbe halat készítettem vacsorára.


Egy új recept:karfiol párolva fűszeres vízbe.
rizs megfőzve
sajt
joghurt(natúr)vagy sovány tejföl.
Rétegezni,és közé reszelt sajtot hinteni, tetejére tejföl.

A húsit én adom hozzá, rajtam akad még.
Cukorstoppos keksz: eléggé hasonlít a fűrészporhoz, de amikor éhes vagyok, még az is megteszi.
Tegnap néhány kedves receptet is kaptam,
de nem teszem fel, mert nem az enyém.
Én csak a gizgaz féléket találom ki, de már kezdem megszokni,
és nem érzem úgy, hogy valami rossz lenne az étkezésembe.
Igényeim erősen minimálisak.

Meglátom a mérleget,de a reményem az soványka, nem hiszem hogy változott a súlyom.
---------------------------

2009. november 19., csütörtök

Emlékezés





Csak egy kis nyári emlékezés,hogy ezek a színek is voltak...
És napsütés..
eső is.

2009. november 17., kedd

Őszi hangulat




Gondolataim elfáradtak,valahogy lelassultam,
pedig senki nem bántott,talán a lelkem fáj.
vagy csak valahogy el tűnt a nyár,
és vele én is, őszies borongós lettem.

Gondolatok szabadsága...

Szárnyalnak bármerre,nem okoznak senkinek
se bánatot, se örömet,
De általuk több és jobb lehetsz.
Kell hogy szépet, kedveset
képzelj el,és akkor jobb ember leszel.

A gondolatnál nincsenek határok,
Még útlevél se kell.
Nem fizetsz érte vámot,
s mégis a tied.

2009. november 13., péntek

Fogyási megprobáltatásaim...2

Változatlanul áll a súlyom, de kezdek éhes lenni valami finomságra..
Tortahegyekről álmodom, hófehér habcsóktengerről is.
Persze a gondolataim és az álmaim nem szabályozhatok, de milyen jó ilyeneket álmodni...
Amikor még kedvemre nasizhattam, nem becsültem meg eléggé az ízeket.
Csak ettem, nem gondolkodtam el, édes, sós, savanyú...

De most már majnem mindegy, csak élelem legyen...
Reggelim sütőtöklé naturan, házilag készitve,és persze kávé, mert azt már nem szeretném lehagyni.
Rágcsálok néhány káposztalevelet is, hogy könnyebb legyen.
Nem könnyebb csak elfárad az állkapcsom..............
Képzeletembe vastag szelet zsíros kenyér, mustárral majonézzel pottyözve, gyengéden megsózva..
November van, a fagyos szalonna is jól hangzik...
Eldöntöttem szombaton töltöttkáposzta lesz, akkor magamnak is csinálok egyet, pici hussal (pulyka)és beleszórt füszerekkel.
Majd hozzágondolom a fokhagymás rántást.
Igy nehezebb,hogy a családnak is kell fözni, ők nem diétáznak.
Persze titokba náluk is lespórolom a zsirfélét, de eddig észre se vették.
Fűszereket adagolom rendesen...
Tizórai tervem ujra egy csésze sütötöklé, de most csipet citromlével izesítem...
Ebédem:Paprikás krumpli,
Vöröshagymát felkockázom,és megprobálom saját levén piritani, törött paprika rá és a krumpli.
felöntöm hogy ellepje a viz, fokhagymát ha félig fött akkor teszek hozzá..
Viszont hogy ize legyen ,fele fele arányba van a só és az ételizesitő.
Ennyit kell különben nem marad lelkierőm folytatni.
És még egy negyed kávé..

Uzsi azt hiszem pici fürt szölő lesz,

És a vacsorát a maradék paprikás krumpli adja,savanyukáposztával(kevés szeletelt édessel keverve,mert gyomorégés nem kell..)


Hogy milyen hosszú lesz az éjszakám nem is tudom,most éjjel is arra riadtam kettőkor, hogy enni kellene valamit,jó hogy az álmosság gyözött,mert éjszaka az önuralmam is alszik.
Lelkierőm ne hagyj el....

Ujabb hét letelt,de még mindig áll a mérleg,én már kezdem unni,és erősen gondolkodom a változtatáson.
Kezdésnek csipet olaj,mert ez hosszu távon nem mehet.
Már egy szelet zsíros kenyér is megtenné,nincsenek is nagy igényeim..
Hosszú szünet lesz az írásba,de a többit még folytatom.

2009. november 4., szerda

Mindszent.




Megvolt a család látogatás, élőknél és holtaknál.
Még a virágok se fagytak el, kedvező volt rájuk. Csak én éreztem úgy, hogy sok időt vett igénybe és valahol mégis kedvemre volt.
Mindazok akik az emlékembe vannak, ezen a napon is velem voltak lélekbe.

2009. november 3., kedd

Ősz

Az ősz nem tartozik a kedvenc évszakomhoz, de a színek harmóniája mindig elbűvöl.
Képes lennék napokat sétálni valami kis apró ligetbe.

Nem nagy erdőbe, ahol esetleg komolyabb állatok is vannak.
Ezek szolid kis arborétumi fotók,és csak néhány mókus képviselte az állatvilágot.
És egy fakopács......Eszükbe se volt, fotós sztár lenni,és megléptek előlem....
Nem kezdtem el üldözni őket,annál sokkal jobban tisztelem és kedvelem .

Pedig a kis mókusok remek fotóalanyok volnának. A madarak nem zavartatták magukat, de csak a hangjuk hallatszott, az se túl sokszor.
Próbálkoztam óvatosan becserkészni, de nedves levelek közt nem akartam, fülig vizes lenni.
Mert nekem menni kellett esős párás időbe is.

Kísérőm csendesen sétálgatott és ha volt véleménye azt megtartotta magának.
Hálából róla sikerült igazi, éles felvételeket csinálni.
És ő is készített rólam.
De azokat mégse akarom felrakni, mert számomra kedvesek, de másnak semmitmondók..

Megúsztuk a tömeget, hiszen borult időbe kevés ember szeret sétálni.
Nem találkoztunk, csak kifelé jövet néhány emberrel......
Persze addigra kicsit derültebb lett az idő is.
Szívesen elsétálnék többször is arra, de az idő és lustaságom se engedi.
Egyedül nincs is igazi varázs,az élményekhez kell még valaki, akinek felhívjuk a figyelmét az érdekességekre.
És amit nem veszünk észre, azt éppen ő fedezi fel.


Néhány úti kép amiket ,csak úgy lekaptam.
Semmi extra,és mégis kedvesek színesek.
Keskeny egysávos út, de a két oldalán lévő fák szebbé teszik mindennél.

Ezek is az ősz színeit viselik. De ők az időt is mutatják.
Már akkor is ott álltak nagy faként, amikor én még gyermek voltam, és azóta is.
Bár mintha néhány el tűnt volna közülük.

Újra itthon.
Kerékpározás közben készült fotó, ami csak a sima tájat mutatja, de ehhez le kell tekerni pár kiló métert.
Kezdetbe álomi kertek közt lehetett haladni, kerékpár úton. Később kemény föld út következett.
És volt szakasz, ahol már csak sétálni lehetett, mert a homok volt az erősebb......

Álmodás

Álmodom,reggelre nem tudom miket.
de érzem ha szomorú ,bánatos.
És akkor is ha kedves vidám kis álom.
A közérzetem megérzi valahol a tudat
alatt, a visszatérő álmokat.
Próbálok koncentrálni,de nem megy,
az álom valahol elveszett.
De keresem, és nem adom egykönnyen,
az enyém volt,s egyszer még,érzem
újra az enyém lesz.
Kicsi, apró álmok,
de nekem a remény,
hogy reggel az ébredés,
szebb lesz,s valóra válik
a képzelet.