2010. december 27., hétfő

Boldog Új Évet


Egy esztendő lezárása, felmérés az egész évi eredményekről. Mini évzárás. Vidám búcsúztatás, ünneplés, amivel tisztelgünk az elmúlt évnek! Ugyanakkor az új évet is köszöntjük és ünnepeljük. A 2011- es év hasonló lesz mint az előző. Csak a remény hatalmas.

2010. december 20., hétfő

Boldog Karácsonyt!


December 24 a böjtölés napja. Ekkor volna a mákos guba fogyasztása a megszokott, sovány levessel. Vagyis a nekem való menü. Nem írom le, mert pár kiflit, egy kis édes tejjel mindenki nyakon tud önteni. A mákot se nehéz rászórni. Ha elfelejti megdarálni... jó a foga-) Mostanában a hal jött divatba karácsonykor. Nálunk az Alföldön a disznótorosnak volt helye az asztalon, karácsonyi ünnepen. Mindig előre vágtak, hogy az ünnepen csak tényleg ünnep legyen. Mákos kalácsnak kellett lenni, de nem emlékszem hogy bejglinek neveztük volna. Mindig azt mondták : - Sütök egy kis kelt hajtottat. (persze tájszólással).
 Nálam már előfordult, hogy nem volt hajtott karácsonyra, mert alig fogyott. Mostanában viszont újra kérik. Megvan hogy mit sütök, de a receptet esetleg jövőre rakom fel.
Mindenkinek szép karácsonyi napokat!

2010. december 17., péntek

Hó!

- Hát ez vajon micsoda? A levegőből hullik mindenhova. Még a bundámra se vigyáz. Botrányos. A hátamon is érzem hogy van.
 A lábam szára is olyan lett, és milyen nedves. Megpróbálom megmosni.
-  Nézd meg a lábamat, nedves. Nem vigyázol rám?
 - Hát tényleg nem érted hogy fázok. Nincsen neked szíved, hagysz a földön. Vegyél már fel !
- Neked nem fázik a talpad? Most látom hogy te nyugodtan sétálgatsz. Én ennyire el lennék kényeztetve?

A karcsúság példaképe 2

Meséltem a szép karcsú növényeimről.
Megjött a hó, az én kecses karcsúságaim nem törték össze magukat. Most is alig van fejük. Miért is tartottam meg őket egész nyáron? Talán, mert locsolni egyszer se kellett. Még mindig szűken lenne elég akármire a feje. Télálló, de lehet hogy magnak se jó. Meglátom jövőre, ha túlélik.

2010. december 12., vasárnap

Cicapénzek

 A cicámat készítettem ide, kis játék volt az egész.
Itt már az összeg is alakult.

2010. december 7., kedd

Fák

Kis összehasonlítást terveztem a fák között. Nem az emberekkel hasonlítom össze. Mivel a trópusokra nem utaztam el a harciasabb fafajtákat lefotózni, így csak pár honi fajta lesz a példa. 

                                                      
Vihar tépte. Ha nem túl figyelmesen nézzük messzebbről nem is lehet észrevenni. Úgy tűnik egy gyönyörű és egészséges óriás. Csak ha közvetlenül mellette állunk, megnézzük, akkor fedezzük fel a szomorú hiányokat. Meggyógyul, de a nyoma örökre elkíséri.






 Törzsrészlet. Mutatja az idő haladását. Mint egy emberi arcon a ráncok. Széppé teszik, tiszteletreméltóvá. A vihar tépte fa alsó részlete. 




Világos törzsű fa. Hatalmas és gyönyörű. Korát nem tudnám meghatározni, a nagyságához kellene pár ember, hogy átérje. Ereje teljében van, látszatra. Világos törzse sok embert elcsábított, hogy emléket véssen bele. Ezeket kinőtte, elérhetetlen magasságba kerültek. A vésések elmosódtak, de aki bevéste, az felismerné. Ma már bizonyára sajnálatát fejezné ki, elnézést kérne azért amit ifjan elkövetett. Ha nem, 
 akkor nem érdemli meg ennek a fának az árnyékát se...Színes levelei lehullás után is adnak még valamit. A gyerekek felszedik a színe, és az  alakja miatt. Nem egyedül van, de ő az, akire nem lehet nem figyelni.




Sokágú óriás. Nagydarab csak nem látszik. Ha a kis ágak mögé nézünk, látjuk hogy egy óriás fa. Legfölül észreveszi a figyelmes szemlélő a korát. Néhány görcsös csomó elárulja. Ha futtában nézünk rá, fiatalnak látszik.A látszat ellen próbál harcolni az ifjú ágakkal. Sokkal többen megnéznék, ha nem bújna álarc mögé. Ősszel színpompás lombozata figyelemkeltő.




A sudár magas nyárfa karcsú. Magassága az ég felé nyúlik. Gyorsan nő, mintha sietne valahova. Itt nem magányos kedveli a társaságot, Engedi érvényesülni a körülötte növő növényeket. Tekintettel van másokra is. Lombozata fénylő, kedvelt madárlakás.






 Száraz fa. A ˝meghaló fa˝ fölső fele fotózva. Itt finomabban lehet érezni a hullámvonalakat az ágakon. Fűzfaféle az eredete, de ezt pontosan nem tudom meghatározni. A fiatal hajtások is minden irányba állnak. Még így is képes gyönyörködtetni, halála után. Nagy művész !





Meghaló fa. Még néhány ága él, hirdeti a valamikori szépséget. Valamiért romantikus fának láttam, az első pillanattól fogva. Mikor a gépem elővettem, akkor is az járt a fejembe. Talán az ágak apró összevissza egyenetlensége miatt. Nem is tudom pontosan meghatározni miért (éreztem) érzem annak. Festői környezete is segít. Tóparton él. Nem egyedül, két három hasonló fa van ott.. De ők nem tettek ennyire erős hatást rám.





  Pikantéria. Hát igen, ez egy kicsit ruhátlan fa. Náluk nem szokás az öltözködés a törzsön. Minden évbe megtekintem egyszer-egyszer, ha arra járok. Mert ezen kívül szép magas, van rajta megnézni való.






 Egy ölelésre hajló fa törzse. Hogy önként nyújtja-e a karjait, vagy kényszerítve nem tudjuk. Tételezzük fel hogy önként, szeretetből. Ő az aki, óvna , védene bennünket, ha nem őszi fotó lenne. Lombjával megvédene a napfénytől mindenkit.
Néhány sérülés bizonyítja hogy neki is jutott a rosszból egy kicsi életében.
 

Nagy hasú. Pikantéria közeli rokona, egy időben kerültek ugyanarra a helyre kiültetésre. Már akkor is látszott ez a fejlődési rendellenesség, amikor először észrevettem. Mintha valaki azt szerette volna, apró és kecses talpa legyen, Ezért elszorították a fejlődés meggátlására. A valóság más is lehet, ez csak az én fantáziám. Megnőtt ő is szépen, csak az a része árulkodik arról, hogy természetellenes hatás érte valaha.


Megújuló. Csaknem befejezte már az életét, de az oldalából még új élet sarjad. Gondos ápolással csaknem annyit élhet még újra, mint amennyi mögötte van. Keveseknek adatik meg ez a fajta gondoskodás.




Kiszáradt fa. Régebben meghalt, látszik rajta. Holta után is meg lehet nézni. Próbál állva maradni. Nincsen ami segítsen neki, csak az erős törzs. Az még sokáig őrzi az erőt.


 


A hamis fa. Ő már nem is él. Csak egy elszáradt törzs, de a borostyán azt imitálja, ez még egy élő fa. A csaló a borostyán. A szépsége miatt sokat elnézünk neki. Míg az elhalt fa nem korhad el teljesen, együtt élnek.







A csaló fák. Nem is csalnak, ártatlanok.Csak a borostyán használja őket karó helyett. Attól ők is élnek, csak felezni kell a fényt, és a tápanyagot. Késő ősszel (fotó ideje) azt mutatják, az egy örökzöld fa. A törzset védik az időjárástól. Csakhogy az éltető fényt is elveszik.



A félkarú óriás. Hogy természetileg sikerült-e így, vagy emberi beavatkozással, azt nem tudom. Félkarjában is rengeteg erő van, képes teljes koronát nevelni vele. A törzs vastagságán nem érzékelni a hiányosságát.


A faderék. Lehetne popsifának is nevezni. Pont úgy sikerült a kinövése. Pedig Őt senki nem bántalmazta,mióta ismerem. Én már csak tudom. Kertem dísze, egyedüli ebben a gyűjteményben, ami minden tekintetbe az enyém. Én gondoskodom a szükségleteiről. Kapok érte gyönyörű tavaszi virágokat, nyáron termést. Ősszel kevés színességet. Ez téli fotó, akkor is van szépsége. Nem fiatal, mert emlékeimbe mindig nagy volt. 



Itt egy kedves kis avarszőnyeg, ez is a fák ajándéka.






Az apró összehasonlítások után, melyikre lehet ráfogni, hogy emberi tulajdonságai vannak? Nem tudok erre a kérdésre felelni. Ha az esőerdőkbe megyek, lehet hogy más dolgokat figyeltem volna meg. Mérgező fák......
Nem az volt a célom hogy a sok rosszat megfogalmazzak, inkább egy kis vidámságot szeretnék ebben a zord évszakban. Amikor hó helyett eső, vagy hó, de rengeteg. Ilyenkor egy kis természet sokat segít (persze a növényekre gondolok).

2010. december 5., vasárnap

Mikulás napja

Nosztalgiázzunk egy kicsit a mikulásról.
A Mikulás mindig azt juttatja eszembe, hogy cipőt tisztítani. Gyermekként saját kezűleg kellett megcsinálni. Folyton aggódtam hogy esetleg nem elég tiszta. Vagy valaki elviszi onnan, ahova tettük. Mennyi örömet okozott a másnap reggeli elővétel. Míg a mai jelentősége megváltozott. De szép nosztalgiázni ezen....A szomszédok beöltöztek (ma már tudom) és jöttek krampuszok,  Mikulás. Előttem vannak az apró fűzfavesszők, amit a krampusz hozott. Ugyanakkor a szaloncukrot is. Hiszen a Mikulás kísérőjeként feladata ez volt. Az engedetlen és rossz gyermekeket megfenyíteni. Azok a vesszők parányiak voltak. Nem kellett félni. Lányokat amúgy sem bántotta a krampusz. Szép idők voltak

Céklasaláta (nyersen)

Ígértem a nyers céklasalátát. Hát....
A céklát lereszeltem karcsú, hosszú csíkokra. Fehérkáposztát is csíkoztam hozzá, mert kicsinek találtam a céklát. A zsenge céklaleveleket itt is felhasználtam.
Öntetfélét készítettem. Egy deci vízbe egy fokhagymát préseltem. Gyengén sóztam. Borecetet öntöttem hozzá (szájíz dönti el). Nagyon kicsit édesítettem és belekevertem a céklás alapba. Pár órát pihent, néha átforgattam egy kicsit hogy átjárja az öntet. Sikerült, mert mire eszembe jutott hogy fotó kellene, csak ezt találtam a tál alján. Hajlandó vagyok főétkezésként is megenni, jó pár órát kibirok vele, éhenhalás nélkül.

2010. december 4., szombat

Cékla saláta

Lassan a céklára is sort keríthetünk, mint receptre. Sok nem lesz, mert nem túl kedvelt, csak én eszegetem. Enni kell. Olyan sok dolgot nem ehetek, hogy kénytelen vagyok a lehetők között válogatni. Ugyanakkor legalább örömet okozzon a fogyasztása. A tavaly téli 10 kiló mínuszt jó lenne újra megcsinálni. Apránként persze. A két kiló vissza jöttet, pedig száműzni.

Céklasalátát írom le. Csak natúran mert ma nem volt kedvem ezt is, azt is, tenni hozzá.
Szükséges: (2 személy, a többi nem szereti)
Cékla, só, borecet (vagy ételecet) pici cukor, egyéb fűszerek ízlés szerint.

Megpucoltam a megmosott céklát. (földes volt), felszeleteltem,  kicsit feltettem párolni. A leggyengébb középső leveleit leszedtem,  félretettem. Sót tettem a főzővizébe. Mikor már roppanósan puha volt, levettem. Picit édesítettem és hagytam hűlni. Mikor félig kihűlt, borecetet adtam hozzá. Teljesen hidegen adtam hozzá a zsenge leveleket. A fotó kedvéért párat egybe hagytam, úgy is finom. Rendesen belecsíkozom a salátába.
Pár órát pihentettem.
Legközelebb a nyerset írom le. Majd a jövőhéten csinálok úgy is.

2010. november 30., kedd

Csirkepörkölt nokedlival.

Ehhez nem is kell igazi szöveg. Csak egyszer valahogy a gépem elé került. Biztos valami sütemény is volt aznap. Most fedeztem fel hogy még a mappába díszeleg. Sima csirkemell megpárolva, egy kis hagymával. Színesítő azt hiszem, csak piros arany volt. Mindig megfogadom rögtön leírom ha valamit lefotózok, de elmarad néha. Persze a feledékenység......

2010. november 25., csütörtök

Karfiolos nemtommi



Akkor vegyünk le egy kicsit a derékméretből. Ehhez a főétkezésekbe is kell szigor magammal szemben.
Mennyiséget nem írok, ez egy szabadon alakítható étel. Ki mit szeret abból tesz többet.
Gyengén sós vízbe pár karfiolrózsát pároltam( nem párat, de a többi a családnak, rakott karfiolnak, majd azt is leírom, ha el nem felejtem).
 Néhány apró krumplit megfőztem. (ha nagyobb akkor felvágva) Két kis szál sárgarépát is hosszába szeltem és megpároltam. Mindezeket ugyanabba a vízbe.
Hőálló edénybe raktam őket, és megszórtam petrezselyem zölddel. Étkezés kezdete előtt pár perccel kevés reszelt sajtot szórtam rá (fotón ebbe az állapotba van). Mikróba, és már ehetem is.
A levet persze nem dobtam el.

Karcsúsító leves


A karfiolos ˝nemtommi˝ maradék levébe kicsit raktam vissza a párolt dolgokból. Kevés petrezselyemzölddel megszórtam, és bemeséltem magamnak hogy ez a leves.
Még csak nem is volt rossz.

2010. november 16., kedd

Csak úgy.

 Valahogy erről lemaradt a keret is. Apró kis csavargásom emlékeiből pár darab, amiből kicsit több felvétel lett a kelleténél . Erre már rakpart se volt, Úgy mondanám a madár sem járt erre.
 A fölső rakparton sétálgatok. Persze mire a köd kicsit is felszállt elfáradtam, kezdtek a gondolataim az IC felé járni.
Na erre nagyon emlékezek, mert még utána egy másik hídig elsétáltam. Utólag éreztem a lábamban. A szép dolgok amiket láttam megvigasztaltak a fáradtságért. Most szép tiszta volt a Tisza. Kora tavaszi út is tervbe van, de a fotók aligha fognak akkor sikerülni...

2010. november 13., szombat

Tarhonya leves




A mennyiséggel bajba vagyok, hiszen nem mindegy, mi a második féle. Vagy esetleg elmarad.
Szükséges:  tarhonya (gépi, v kézi) (kb. 15 dkg) Burgonya, pár szem, nagyságtól függ. Sárgarépa, zöldség, (esetleg egy vegyes zöldségcsomagból, ezt is azt is csipegetni)zöldség zöld, vöröshagyma, negyed karalábé. Étolaj és fűszerek..
A zöldségféléket megtisztítjuk, és lekarikázzuk. A burgonyát felkockázzuk.
Az olajon megpirítjuk a tarhonyát, majd rádobjuk a törtpaprikát és felöntjük vízzel. Beledobjuk a zöldségeket, krumplit és fűszerezzük.(Kevés őrölt köményt is szórok bele) Ha majdnem kész, megszórjuk a petrezselyemzölddel, (aki szereti kis kolbászt is dobhat bele).

Töltött vöröshagyma.

 Pár nagyobb hagyma,(4 db fejenként) darált hús, fűszerek, olaj, tojás (1-2), gerezd fokhagyma. (a mennyiség a hagymák nagyságától is függ. Ha jó nagyok, a második 3 levél is tölthető.)
A hagymákat kétfelé vágom, nincs türelmem kicsalogatni a belsejét, ha egészbe hagyom. Kiveszem a belsejét, 3 rétegnyi levelet hagyok rajta.
A vöröshagyma belsejéből  felkockázok egy keveset, pirítom egy kanál olajon. Ha kihűlt, a darált húst beleteszem, közbe fűszerezem. (só, bors, kömény (őrölt), egyéni ízlés szerint. A legvégén a fokhagymát is hozzáadom feldarabolva.
Összekeverem a tojással. Betöltöm a hagymákba és egymás mellé ültetem őket. Beteszem a sütőbe, egy kis időre fólia alatt.
Majd szép pirosra sütöm. Bármihez szívesen fogyasztjuk. A rizsköret is tökéletes hozzá.

2010. november 7., vasárnap

Pásztor kaja


Éppen leírtam a tarhonyaleves receptjét, (már régen lefotóztam és vázlatszerűen készen volt., berakni persze most is elfelejtettem) amikor eszembe jutott az e heti élményem.
A heti xy.. újságban olvastam  egy pásztortarhonya receptet, és megállt az eszem. A recept szerint a tarhonyát külön edénybe főzzük. Majd a többi hozzávalót, másik edénybe stb... (én másképpen főzöm, de ez most nem recept.)
Csakhogy a pásztortarhonya lényege pont az volt, hogy egy bogrács elég  hozzá, és abból is fogyasztották el. Ezt még egy sima kis háziasszony is tudja. Néha nagy bakikat olvasok, pedig kedvelem ezt az újságot.
Képzeletemben a pásztorok 3-4 bográcsot is cipeltek magukkal. A suba alatt persze. Lehet hogy melegük volt?

Esetleg inkább nem is ettek, mint egész nap vonszolják, vagy a kunyhóból szorultak volna ki

2010. november 6., szombat

Spagetti tök tésztával.


Az alapötlet nem az enyém, én csak variáltam. Cukkinis tésztának a receptjét még Xexiske ajánlotta tavaly.
A héten viszont olvastam a meglepetésbe a spagetti tököt mint köretet. (egyszer majd úgy is kipróbálom).
Szükséges: tök (cukkini, vagy.. ami van.) tészta, valami kis husi (sonka, esetleg párizsi, de megteszi egy kis húsos szalonna is.) vöröshagyma, fokhagyma, fűszerek, petrezselyemzöld, olaj (vagy a szalonna zsírja), zöldpaprika. (a szezonjába néhány karfiol kocka is finom, de télen nem sok ízt ad)
A tököt megmostam és a haját rajta hagytam. Apró csíkokra szeleteltem hosszában (tök irányába) 3-4 cm darabokra. Majd a csíkokat oldalra fordítva tovább szeleteltem. Mintha spagetti lenne, olyan csíkok alakultak ki. Hasonlóra vágtam a gépsonkát.
A legvégén a vöröshagymát, paprikát. Nem egy edénybe raktam őket, hiszen külön kell megsütni.
Ha szalonnát használunk azzal kezdjük a sütést (apró csíkok). Ha kisült kiszedjük és a tököt dobjuk bele. Keverés mellett átpároljuk. Rászedjük a szalonnára, és sorba mindent megpárolunk (sütünk).
A végén az egészet feltesszük együtt sülni, és akkor fűszerezzük. Beletesszük a fokhagymát, a legvége felé a petrezselyemzöldet, apróra vágva. Picit összeforgatjuk, és a főtt tésztához adjuk. Tejfölt pötyögtethetünk ide, oda tálaláskor.
Én a lusta desszertet adtam utána.

2010. november 1., hétfő

Megemlékezés

Most ide még képet se készítettem külön, csak egyet bedobok. Amit már a képeslapküldőbe tettem. Nem a kép, a gesztus a lényeg.

2010. október 31., vasárnap

Krémes szalakálival.

Ez eléggé kellemetlen illattal rendelkező sütemény. Ez csak sütés közben érvényes. Később finom sütemény lesz belőle.
rémes krémes
Az alapanyagok elég olcsók.
Egy tojás, fél kiló liszt, 1 csomag szalakáli, csipet só, egy kevés édesítő, egy dió nagyságú zsír (vagy hasonló alapanyag).
Természetesen egy kevés tej is kell a tésztához. Összegyúrjuk az egészet egybe, mintha simán tésztát készítenénk. A szalakálit rendesen szétszórjuk a liszten gyúrás előtt. Sajnos nyújtani is olyan vékonyra kell, ahhoz, hogy igazi finomság legyen. A nagy gáztepsi hátuljára méretezzük és körbevágjuk. Annyiszor nyújtjuk mérjük amíg a tészta tart. Amit ledarabolunk, a végén azt is újragyúrva felhasználjuk. Ha minden lap készen van, akkor kisütjük a tepsi hátlapján egyenként. Pár perc kell csak a sütéshez, nem kell megbarnulni a tésztának. A tepsi hátuljáról óvatosan csúsztatjuk le mert kőkemény, könnyen törik. Hagyjuk kihűlni a lapokat.
Közbe megfőzzük a krémet. Kell hozzá tej, liszt, cukor (édesítő), vanília, vaj vagy margarin.
A lisztet kevés tejjel habverővel kikeverjük csomómentesre. A tejet cukorral és a vaníliával felforraljuk. Forrás közben belekeverjük a lisztes tejet és krémmé főzzük. Ha kész lezárjuk a gázt, és a vajat hozzákeverjük. Addig keverjük amíg feloldódik. Leteszünk egy lapot és kenünk rá krémet, majd a következő lapot ugyanígy. Annyi laposat csinálunk amilyen magasra szeretnénk. Csak másnap igazi finom. A tészta beissza a krémet.
A krém is készülhet másképpen is, vagy csak a sima besamel mártás. A lényege hogy folyékony legyen egy kicsit, mert a lapokat az puhítja fel.
 A tetejére porcukrot szórunk, mint a parányi hóesés lett volna.
A képen a tetején is krém van, de ez egyéni ízlés szerint lehet (így nem kell annyira édesíteni).

Sütés közben ajánlatos még télen is nyitva tartani az ajtót, mert a szalakáli eléggé rossz illatot áraszt.
Krémes

2010. október 26., kedd

Töpörtyűs pogácsa.

A mennyiség nálam most ennyi volt.
 1kg liszt, 2 élesztő, pár kanál olaj, fűszerek, egy kis tej, 1 kis tejföl, 2 tojás, töpörtyű (nem mértem, csak saccoltam).

Felfuttatom az élesztőt, langyos tejben, csipet cukorral. Egy kispohár tejfölt öntök, a tálba. Lisztet is beleszórom. Sót teszek hozzá. Őrölt borsot, és köménymagot. Beleteszem a felfuttatott élesztőt. Csipet étolajat is teszek hozzá.
Töpörtyűs pogácsa
Ütök bele egy egész tojást, és egy sárgáját. A fehérje majd a teteje kenéséhez. Bedagasztok egy nagy adagot. (1kg liszttel) Ha szükséges langyos tejet adagolok hozzá. Hagyom kelni. Közbe a töpörtyűt ledarálom, és picit fűszerezem(baromfi töpörtyű).
A megkelt tésztát deszkára rakom, és picit kinyújtom, vagy húzom. Rakok rá a darált töpörtyűből, és összehajtom. Majd megismétlem. Ez miatt lesz szép leveles a pogácsa. Majd kiszaggatom, bevágom a tetejét, kiolajozott, lisztezett tepsibe rakom, kicsit távolabb egymástól. Megkenem a tojásfehérjével és megy a sütőbe. Sietek lefotózni, hogy el ne felejtsem.

2010. október 24., vasárnap

Párolt karalábé

Kezdődik az őszi karcsúsodási akcióm. Újra felrakok néhány emberkínzó receptet. Lelkiismeretesen meg is eszem, mielőtt leírnám az összetételét. Sose tudni, ugye ha nem élem túl, akkor más már ne főzze meg. Családom tagjai persze nem fogyóznak velem, így még nagyobb önuralom kell. Eldöntöttem, hogy a nekik készített menükből is rakok fel. Azok a jók, a nekem készülő, mikor hogy sikerül, de megeszem.
okt.15
A mai menü.
Párolt karalábé párolt tökkel vegyítve , és tükörtojás hozzá. Valami kis kalória nekem is kell.
Szükséges (1 személyre, két étkezésre.): 1 karalábé, valamennyi tök, kevés só. A tükörtojáshoz csípet olaj, tojás. (kell az én önuralmam, hogy elég is legyen ez a menü)
A karalábét megpucolom, és lecsíkozom,( mint a szalmakrumplit), majd felteszem párolódni. Időnként megkeverem, közbe a tököt is megtisztítom, és csíkokká alakítom. (lehet reszelni is a nagy lyukú reszelőn). Ehhez lehet idősebb tök, nem muszáj zsengének lenni. A fajtája? Én cukkinit használtam, de elég öregecske volt.
párolt karalábé
Ha félig puha a karalábé hozzáteszem a tököt, és picit megsózom. Készre párolom abban a lébe amit saját maga enged.
Tükörtojással és önuralommal fogyasztom.
(család : tarhonya leves és pörkölt, tésztával)

2010. október 22., péntek

Kolbászos-sütőtökös ragu

Ezt a receptet még nem próbáltam ki, csak a "Meglepetés" című újságban olvastam. Aranytartaléknak elrakom. De hátha valaki addigra kipróbálja. Nem nekem kell vállalni a kockázat lehetőségét. Igazán elfér itt ez a recept, hátha....
A tapasztalatokat szívesen elolvasom. Mivel nem készítettem el, egy sütőtök fotót rakok be. Bár mintha lenne virágzó babom is valahol.

Szükséges négy személyre:
40 dkg kolbász, 60 dkg sütőtök, 1 közepes fej vöröshagyma, 2gerezd fokhagyma,
1 kanál friss zsálya, 40 dkg fehér bab, 2dl húsleves, 1 evőkanál vaj, só,
Frissen őrölt bors, fél csokor petrezselyem, 1 evőkanál fehérborecet,
 1 evőkanál cukor, 2 db paradicsom,

A kolbászt felszeleteljük és a vajon 4-5 perc alatt átpirítjuk. Hozzáadjuk a hagymát, a fokhagymát, és tovább pároljuk pár percen keresztül. Beleszórjuk a felkockázott sütőtököt. Összekeverjük, és ízesítjük a fehér borecettel. Hozzáadjuk a cukrot és a felkockázott paradicsomot. Hozzáöntjük a húsleves levét, a fehér babot, és a zsályát.Összekeverjük sózzuk, és borsot szórunk rá. Ha felforrt, tűzálló tálba öntjük,és 180 fokos sütőbe tesszük. Készre sütjük, és tálalásnál megszórjuk petrezselyemzölddel.