2010. október 13., szerda

Számomra kedves

A kis csotrim megpróbálom megóvni. Ez a kerékpárom beceneve is. Fogtam egy kis marék vöröses agyagot és feloldottam egy kis vízbe. Jó sűrű  levet csináltam. Egy festőecsettel óvatosan (a kényes részekre vigyázva) a sárhányóra fröcsköltem.
A váz is kapott egy kicsit, oda ahol nem érintkezik a ruhámmal. Persze az áttételbe nem juttattam, hiszen szeretem a kis vacakot. Hagytam megszáradni a napon egy kicsit. Messzebbről rozsdás és kopott benyomást kelt az új kerékpár. Senki rá se nézne. Olyan jól sikerült hogy a szemüveges ismerősöm megkérdezte:
  - Te nem vettél új biciklit? Mintha azt mondtad volna hogy veszel.
 Elmeséltem neki az álcát ,és kitűnően szórakoztunk.
Sajnos az eső lemossa, de ha hagyjuk az esőcseppeket is akkor sokkal elhanyagoltabban néz ki. Csak a láncot nem lehet, na de az lehet új is rajta. Az előzőt folyton simogattam a port is letöröltem róla... ennek a belsejét rendben tartom, de kívül mindig lesz valami rajta, amitől öreg és kopott benyomást kelt. Így megmaradunk egymásnak.



"a kerékpár számomra a szabadság szinonímája"
Tom Ritchey
2013 tavasza
 Nem volt elég biztonságos, de ez itthon veszett el a kerítésen belül.

4 megjegyzés:

szosz írta...

Szerintem a "testalkatán" így is lehet látni, hogy új... ez a fajta most újra divatba jött nosztalgia bicikli néven... nekem is hasonlót hozott tavaly a Jézuska... még a színe is ilyen... és ugyanígy van rajta egy ugyanilyen kosárka is.

Hólabda írta...

Ne ijesztgess már..

szosz írta...

Kettőt nem lopnak el ugyanattól az embertől.

Hólabda írta...

Én ebbe nem lennék olyan biztos.
A lányomtól 1 év alatt vittek el kettőt, mégpedig a cég tárolójából.
Az óta nem vett újat