2010. december 7., kedd

Fák

Kis összehasonlítást terveztem a fák között. Nem az emberekkel hasonlítom össze. Mivel a trópusokra nem utaztam el a harciasabb fafajtákat lefotózni, így csak pár honi fajta lesz a példa. 

                                                      
Vihar tépte. Ha nem túl figyelmesen nézzük messzebbről nem is lehet észrevenni. Úgy tűnik egy gyönyörű és egészséges óriás. Csak ha közvetlenül mellette állunk, megnézzük, akkor fedezzük fel a szomorú hiányokat. Meggyógyul, de a nyoma örökre elkíséri.






 Törzsrészlet. Mutatja az idő haladását. Mint egy emberi arcon a ráncok. Széppé teszik, tiszteletreméltóvá. A vihar tépte fa alsó részlete. 




Világos törzsű fa. Hatalmas és gyönyörű. Korát nem tudnám meghatározni, a nagyságához kellene pár ember, hogy átérje. Ereje teljében van, látszatra. Világos törzse sok embert elcsábított, hogy emléket véssen bele. Ezeket kinőtte, elérhetetlen magasságba kerültek. A vésések elmosódtak, de aki bevéste, az felismerné. Ma már bizonyára sajnálatát fejezné ki, elnézést kérne azért amit ifjan elkövetett. Ha nem, 
 akkor nem érdemli meg ennek a fának az árnyékát se...Színes levelei lehullás után is adnak még valamit. A gyerekek felszedik a színe, és az  alakja miatt. Nem egyedül van, de ő az, akire nem lehet nem figyelni.




Sokágú óriás. Nagydarab csak nem látszik. Ha a kis ágak mögé nézünk, látjuk hogy egy óriás fa. Legfölül észreveszi a figyelmes szemlélő a korát. Néhány görcsös csomó elárulja. Ha futtában nézünk rá, fiatalnak látszik.A látszat ellen próbál harcolni az ifjú ágakkal. Sokkal többen megnéznék, ha nem bújna álarc mögé. Ősszel színpompás lombozata figyelemkeltő.




A sudár magas nyárfa karcsú. Magassága az ég felé nyúlik. Gyorsan nő, mintha sietne valahova. Itt nem magányos kedveli a társaságot, Engedi érvényesülni a körülötte növő növényeket. Tekintettel van másokra is. Lombozata fénylő, kedvelt madárlakás.






 Száraz fa. A ˝meghaló fa˝ fölső fele fotózva. Itt finomabban lehet érezni a hullámvonalakat az ágakon. Fűzfaféle az eredete, de ezt pontosan nem tudom meghatározni. A fiatal hajtások is minden irányba állnak. Még így is képes gyönyörködtetni, halála után. Nagy művész !





Meghaló fa. Még néhány ága él, hirdeti a valamikori szépséget. Valamiért romantikus fának láttam, az első pillanattól fogva. Mikor a gépem elővettem, akkor is az járt a fejembe. Talán az ágak apró összevissza egyenetlensége miatt. Nem is tudom pontosan meghatározni miért (éreztem) érzem annak. Festői környezete is segít. Tóparton él. Nem egyedül, két három hasonló fa van ott.. De ők nem tettek ennyire erős hatást rám.





  Pikantéria. Hát igen, ez egy kicsit ruhátlan fa. Náluk nem szokás az öltözködés a törzsön. Minden évbe megtekintem egyszer-egyszer, ha arra járok. Mert ezen kívül szép magas, van rajta megnézni való.






 Egy ölelésre hajló fa törzse. Hogy önként nyújtja-e a karjait, vagy kényszerítve nem tudjuk. Tételezzük fel hogy önként, szeretetből. Ő az aki, óvna , védene bennünket, ha nem őszi fotó lenne. Lombjával megvédene a napfénytől mindenkit.
Néhány sérülés bizonyítja hogy neki is jutott a rosszból egy kicsi életében.
 

Nagy hasú. Pikantéria közeli rokona, egy időben kerültek ugyanarra a helyre kiültetésre. Már akkor is látszott ez a fejlődési rendellenesség, amikor először észrevettem. Mintha valaki azt szerette volna, apró és kecses talpa legyen, Ezért elszorították a fejlődés meggátlására. A valóság más is lehet, ez csak az én fantáziám. Megnőtt ő is szépen, csak az a része árulkodik arról, hogy természetellenes hatás érte valaha.


Megújuló. Csaknem befejezte már az életét, de az oldalából még új élet sarjad. Gondos ápolással csaknem annyit élhet még újra, mint amennyi mögötte van. Keveseknek adatik meg ez a fajta gondoskodás.




Kiszáradt fa. Régebben meghalt, látszik rajta. Holta után is meg lehet nézni. Próbál állva maradni. Nincsen ami segítsen neki, csak az erős törzs. Az még sokáig őrzi az erőt.


 


A hamis fa. Ő már nem is él. Csak egy elszáradt törzs, de a borostyán azt imitálja, ez még egy élő fa. A csaló a borostyán. A szépsége miatt sokat elnézünk neki. Míg az elhalt fa nem korhad el teljesen, együtt élnek.







A csaló fák. Nem is csalnak, ártatlanok.Csak a borostyán használja őket karó helyett. Attól ők is élnek, csak felezni kell a fényt, és a tápanyagot. Késő ősszel (fotó ideje) azt mutatják, az egy örökzöld fa. A törzset védik az időjárástól. Csakhogy az éltető fényt is elveszik.



A félkarú óriás. Hogy természetileg sikerült-e így, vagy emberi beavatkozással, azt nem tudom. Félkarjában is rengeteg erő van, képes teljes koronát nevelni vele. A törzs vastagságán nem érzékelni a hiányosságát.


A faderék. Lehetne popsifának is nevezni. Pont úgy sikerült a kinövése. Pedig Őt senki nem bántalmazta,mióta ismerem. Én már csak tudom. Kertem dísze, egyedüli ebben a gyűjteményben, ami minden tekintetbe az enyém. Én gondoskodom a szükségleteiről. Kapok érte gyönyörű tavaszi virágokat, nyáron termést. Ősszel kevés színességet. Ez téli fotó, akkor is van szépsége. Nem fiatal, mert emlékeimbe mindig nagy volt. 



Itt egy kedves kis avarszőnyeg, ez is a fák ajándéka.






Az apró összehasonlítások után, melyikre lehet ráfogni, hogy emberi tulajdonságai vannak? Nem tudok erre a kérdésre felelni. Ha az esőerdőkbe megyek, lehet hogy más dolgokat figyeltem volna meg. Mérgező fák......
Nem az volt a célom hogy a sok rosszat megfogalmazzak, inkább egy kis vidámságot szeretnék ebben a zord évszakban. Amikor hó helyett eső, vagy hó, de rengeteg. Ilyenkor egy kis természet sokat segít (persze a növényekre gondolok).

8 megjegyzés:

monik írta...

Kedves faismertetés természetbarát módon! Kellemes hangulat van itt Nálad,még vissza-vissza térek :)

Hólabda írta...

Köszönöm.
Szívesen látlak bármikor!

Our House írta...

thanks for visit my site.. :D

Nature Tourism írta...

nice..^^

Hólabda írta...

Our House: You're welcome anytime

Hólabda írta...

Nature Tourism:
Thank you

Cicamica írta...

Most olvastam a Fák bejegyzésedet. Igazán nagyon szépek a felvételek, és nagyon jó a szöveg. A humanizálás? Bízd mindenki fantáziájára! Cicó

Hólabda(Kzella) írta...

Én is úgy terveztem