2011. január 30., vasárnap

Ebéd jóvátétele, avagy a mohóság büntetése




A lekocogást nem kell szó szerint venni. Letekertem... Kicsit hideg volt, de nem fáztam, beöltöztem rendesen. A csónakázó tavat  kerültem körbe, ott nem tilos a kerékpározás. Aki  nem tud az ebédre, erélyesen nemet mondani, annak ez a büntetése. Nem éreztem annak, kellemes időtöltés volt. Amíg a zúzmara nem döntött úgy, ő csapadék szeretne lenni és elkezdett a fejemre hullani. Még a gépem lencséjére is jutott egy kicsi belőle. Ez a nádszál fotózása közben történt.

6 megjegyzés:

monik írta...

A sült,és rántott ez meg az után én lustultam volna egy sort,utána meg lelkiismeretemmel hadakoztam volna:))
Te milyen okosan oldottad meg!:)
(és még én szeretnék fogyni??? DD)

Hólabda(Kzella) írta...

Nekem is lassan fogy a súlyom. Tavaly ment le pár kiló,de legalább nem jött vissza..

Anikó írta...

Én is irigykedve olvastam, hogy képes voltál biciklire szállni.
Hát a gép előtt nem fogok fogyni az tuti:))

szosz írta...

Majd a dinnyeszezonkor fogyok...
(mindig ezt mondom)

Hólabda(Kzella) írta...

Ne irigykedj Anikó! Elő írták az aktív mozgást. csakhogy a szobabiciklivel nem jutok semmire. Tekerem de nincsen benne öröm.

Hólabda(Kzella) írta...

Szosz a te alakoddal, én még a dokit is kidobnám...
Ja a dinnyeszezon? Nem tudom, én a dinnye után egy órával a vasat is elrágnám, olyan étvágyat csinál.
Csak egy kis szelet de jó lenne...
Nem a melegházi íztelen.