Néhány régi megállapítás a gépemen maradt a régmúlt kutatásomból, felrakom őket. A kor helyesírásának megfelelően, mert úgy az igaz.
Átalánosan el van terjedve azon tévedésen nyugvó szokás, hogy a következő évszak minőségét annak kezdetén tapasztalt egyes tüneményekből, minők péld. korai eper, egyes fecskék korai megjelenése sat. próbálgatják előre megjósolni. E tünemények csalékonyak, s többnyire csak enyhe télnek, vagy a megelőző ősz szép időjárásának következményei. Egy fecske bizonyára még nem jelent nyarat; de több gondosan észlelt légtüneményből átalában meglehetősen biztos kővetkeztetést vonhatunk a legközelebb beállandó évszak minőségére. Nedves ősz után, ha rá enyhe tél következett, közönségesen száraz és hideg tavaszt várhatunk. Ha a nyár rendkivül nedves, a legközelebbi tél zordon lesz, mert a föld melegsége a szokatlan kigözölgés által elvész. Esős nyár után a vadrózsabokrok a rendesnél nagyobb mennyiségü gyümölcsőt teremnek; ezen bokrok szokatlan termékenysége rendszerint igen hideg tél előjeleül szokott tekintetni.
Nagy viharok, esőzések vagy más heves rázkódásai a felhőknek, a válság egy nemét idézik elő a légkörben, ugy hogy rendszerint hónapokig tartó jó, vagy rosz idő lesz azok eredménye. Terméketlen esztendőre többnyire esős tél következik, valamint a hideg barátságtalan ősz zordon tél előjele. Nagyon hideg hónapok, vagy évszakokra rendszerint sok eső és hideg nyár következik.
De lássuk egyenkint azon jeleket, mellyekből időváltozást lehet jósolnunk, még pedig 1) a növények, 2) az állatok országából, végre pedig egyéb légköri észleletek szerint.
1. Növények. Lehetlen, hogy némelly növények rendkivüli érzékenysége magára ne vonja figyelmünket. Azon növények közt, mellyek éghajlatunk alatt átalában el vannak terjedve, igen sokan csalhatlan jelekkel birnak, mellyek esőt vagy más légköri változást megjósolnak. Némelly virágok kinyilta és bezáródása nem annyira a világosság hatásának, mint inkább a légkör sajátságának tulajdonitandó, s kinyiltuk vagy összevonódásuk annak közel megváltozását jelentik.
A csirizes madárhur (stellaria media) természeti légmérőnek tekinthető; mert ha apró fehér virágai bezáródnak, bizonyos,hogy nemsokára esőzés áll be, mig száraz időben e virágocskák rendszerint reggel 9 órától délig teljesen kinyilva maradnak. Eső után lecsüggnek, de nehány nap mulva ismét visszanyerik természetes egyenes állásukat.
A szegfű csak napsugárra nyilik meg, s este felé vagy eső előtt becsukódik.
A piros tikszem (anagallis arvensis) joggal neveztetik „szegény ember légmérőjének.” E kisded növény egész nyáron át virágzik tarlóföldeinken és kerteinkben. Ha szép apró vörös virágai reggel egészen kinyilnak, rendszerint szép napot várhatunk; de ha gyengéd szirmai zárva maradnak, bizton esőre számithatunk.
A bakszakál (tragopogon pratensis) ködős időben nem nyilik meg. Az a különős sajátsága van, hogy délben öszevonja szirmait, miért is némelly vidéken a parasztgyerkőczök ebből szokták a delet meghatározni.
Keiths növénytanában határozottan állitja, hogy ha a szibériai dudva-csorbóka (Saudistel) éjjel zárva van, a következő nap szép lesz, s ha kinyilik, köd és eső fog bekövetkezni.
Ha az afrikai gyűrűvirág (calendula pluvialis) még 7 órakor reggel, vagy este zárva marad, esőre számithatunk. Ha a lóhere leveleit összehuzza, égiháborut és záporesőt várhatunk. A kornisfű felnyitja kék szemeit, a déli napot üdvözlendő, de eső előtt becsukódik. A dicsőfű (szigoráll, veronica chamaedris), a tüskebokrok közönséges kedencze, szirmait eső előtt bevonja, de ha megszünt esni, ujra kiderül.
A madársóska (oxalis acetosella), ha az éj közeledik, hármas leveleit összevonja, mert fölötte gyenge alkotásuak, s virágait a földre ereszti, illy módon oltalmazván leggyengédebb részeit; mihelyt azonban a hajnal felpirul, ujra kifejti szépségét.
A holgyomál (Habichtskraut) legtöbb faja szintén hajnalban nyilik, s délután összehuzódik. A katáng (cychorium intybus) szép virágai megjelentik a hajnal kezdetét. A növényvilág egy más faja t. i. az ökörszem aranyvirág (bellis perennis), szintén méltó a megemlitésre, melly napkeltével megnyilik, alkonyatkor pedig összevonódik.
A nagy fehér százszorszép (chrysantheum leucantheum) előre megjósolja a zivatart, előtte bezárván virágait.
A dérdaravirág (draba alpina), az ezerjófű, a télizőld, éjjelre mind lebocsátják virágukat, mindha aludnának, nehogy az esőtől még nedves lég virágporukat megkárositsa.
A fehér vizililiom (nymphaca alba) és többen a kétfalkásokhoz tartozó növényekből a csendes tiszta vizben leveleiket nappal kiterjesztik, éjjelre pedig összevonják.
Forrás: http://epa.oszk.hu/
Valószinű idő-próféták.
Átalánosan el van terjedve azon tévedésen nyugvó szokás, hogy a következő évszak minőségét annak kezdetén tapasztalt egyes tüneményekből, minők péld. korai eper, egyes fecskék korai megjelenése sat. próbálgatják előre megjósolni. E tünemények csalékonyak, s többnyire csak enyhe télnek, vagy a megelőző ősz szép időjárásának következményei. Egy fecske bizonyára még nem jelent nyarat; de több gondosan észlelt légtüneményből átalában meglehetősen biztos kővetkeztetést vonhatunk a legközelebb beállandó évszak minőségére. Nedves ősz után, ha rá enyhe tél következett, közönségesen száraz és hideg tavaszt várhatunk. Ha a nyár rendkivül nedves, a legközelebbi tél zordon lesz, mert a föld melegsége a szokatlan kigözölgés által elvész. Esős nyár után a vadrózsabokrok a rendesnél nagyobb mennyiségü gyümölcsőt teremnek; ezen bokrok szokatlan termékenysége rendszerint igen hideg tél előjeleül szokott tekintetni.
Nagy viharok, esőzések vagy más heves rázkódásai a felhőknek, a válság egy nemét idézik elő a légkörben, ugy hogy rendszerint hónapokig tartó jó, vagy rosz idő lesz azok eredménye. Terméketlen esztendőre többnyire esős tél következik, valamint a hideg barátságtalan ősz zordon tél előjele. Nagyon hideg hónapok, vagy évszakokra rendszerint sok eső és hideg nyár következik.
De lássuk egyenkint azon jeleket, mellyekből időváltozást lehet jósolnunk, még pedig 1) a növények, 2) az állatok országából, végre pedig egyéb légköri észleletek szerint.
1. Növények. Lehetlen, hogy némelly növények rendkivüli érzékenysége magára ne vonja figyelmünket. Azon növények közt, mellyek éghajlatunk alatt átalában el vannak terjedve, igen sokan csalhatlan jelekkel birnak, mellyek esőt vagy más légköri változást megjósolnak. Némelly virágok kinyilta és bezáródása nem annyira a világosság hatásának, mint inkább a légkör sajátságának tulajdonitandó, s kinyiltuk vagy összevonódásuk annak közel megváltozását jelentik.
A csirizes madárhur (stellaria media) természeti légmérőnek tekinthető; mert ha apró fehér virágai bezáródnak, bizonyos,hogy nemsokára esőzés áll be, mig száraz időben e virágocskák rendszerint reggel 9 órától délig teljesen kinyilva maradnak. Eső után lecsüggnek, de nehány nap mulva ismét visszanyerik természetes egyenes állásukat.
A szegfű csak napsugárra nyilik meg, s este felé vagy eső előtt becsukódik.
A piros tikszem (anagallis arvensis) joggal neveztetik „szegény ember légmérőjének.” E kisded növény egész nyáron át virágzik tarlóföldeinken és kerteinkben. Ha szép apró vörös virágai reggel egészen kinyilnak, rendszerint szép napot várhatunk; de ha gyengéd szirmai zárva maradnak, bizton esőre számithatunk.
A bakszakál (tragopogon pratensis) ködős időben nem nyilik meg. Az a különős sajátsága van, hogy délben öszevonja szirmait, miért is némelly vidéken a parasztgyerkőczök ebből szokták a delet meghatározni.
Keiths növénytanában határozottan állitja, hogy ha a szibériai dudva-csorbóka (Saudistel) éjjel zárva van, a következő nap szép lesz, s ha kinyilik, köd és eső fog bekövetkezni.
Ha az afrikai gyűrűvirág (calendula pluvialis) még 7 órakor reggel, vagy este zárva marad, esőre számithatunk. Ha a lóhere leveleit összehuzza, égiháborut és záporesőt várhatunk. A kornisfű felnyitja kék szemeit, a déli napot üdvözlendő, de eső előtt becsukódik. A dicsőfű (szigoráll, veronica chamaedris), a tüskebokrok közönséges kedencze, szirmait eső előtt bevonja, de ha megszünt esni, ujra kiderül.
A madársóska (oxalis acetosella), ha az éj közeledik, hármas leveleit összevonja, mert fölötte gyenge alkotásuak, s virágait a földre ereszti, illy módon oltalmazván leggyengédebb részeit; mihelyt azonban a hajnal felpirul, ujra kifejti szépségét.
A holgyomál (Habichtskraut) legtöbb faja szintén hajnalban nyilik, s délután összehuzódik. A katáng (cychorium intybus) szép virágai megjelentik a hajnal kezdetét. A növényvilág egy más faja t. i. az ökörszem aranyvirág (bellis perennis), szintén méltó a megemlitésre, melly napkeltével megnyilik, alkonyatkor pedig összevonódik.
A nagy fehér százszorszép (chrysantheum leucantheum) előre megjósolja a zivatart, előtte bezárván virágait.
A dérdaravirág (draba alpina), az ezerjófű, a télizőld, éjjelre mind lebocsátják virágukat, mindha aludnának, nehogy az esőtől még nedves lég virágporukat megkárositsa.
A fehér vizililiom (nymphaca alba) és többen a kétfalkásokhoz tartozó növényekből a csendes tiszta vizben leveleiket nappal kiterjesztik, éjjelre pedig összevonják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése