A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Apró gondolatok prózában. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Apró gondolatok prózában. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 16., péntek

Legenda az őszről II.

Pár szál virág november közepén is díszíti a kertet. Elrakom a fotókat, hiszen nem tudom merre változik az éghajlat. Az angyaltrombita még kint virít, neki sem álltunk kiszedni.A bébi krizantémok is teljes pompájukban ragyognak. A kokárda nem is vette észre, hogy vége a nyárnak.
Itt a bazsalikom igyekszik virágba borulni, de ez a második kelés. Nem vetettem, csak úgy termett. A bársonyvirág(büdöske) az első termés szétszórt magjából másodtermést hozott. Kis virágokat hozott, de sok bimbó van rajta. A bimbók még kinyílhatnak. A zsálya is virágba borult ilyen későn(tudom, hogy vadvirág, de nem érdekel, szép és kész. A kis sárga virág is igyekszik kihasználni a késői őszt.
Az első őszi ibolya, másnak nem tudnám nevezni. Vele már tavaly is találkoztam ősszel.

2018. november 9., péntek

Legenda az őszről I.

November közepe lassan, és a kertről készítettem pár fotót. Kicsit szokatlan még a tavasz és ősz együttese.
Lassan majd elfogadjuk, és az unokáinknak már természetes lesz. Ha mesélünk ezt is a legendák közé sorolják.
A paradicsom ami nem kapott karót, olyan satnyának látszott. Azért adogatta a termést egész nyáron, csak kicsit későbben indult neki.   Nem fóliasátras, csak helybe vetett, néha a tavalyiból kel ki. Most is lelkesen virágzik, nem bántom a leveleket a tövénél, mert nem tud tovább gyökerezni, és csipegessük.
A cukkiniból is van, amelyik még nem fejezte be, és a hajtások végén hozza a bébiket. Fogyasztjuk is.
Azért a zamata ezeknek a későieknek már nem annyira finom, de ne válogassunk.
A salátának való ilyenkor szokott virágozni, őt a hó sem tartaná vissza. A szedernek a levélszíne fogott meg.

2016. december 10., szombat

Téli napozás

Időjárásjelentés az Alföldről!
Mintha ma tél lenne, legalábbis a naptáram szerint. Azért csak sétálgattam a kertben egy vödör falevéllel, hogy a helyére vigyem, mert a szél igyekszik egy kicsit szállítani továbbra is. És itt pillantottam meg ezeket a napozó szörnyetegeket. Na az hogy kint hagytam a karalábét, az én hibám. 
Ha befordítjuk a talajba gondolom akkor is meglennének, csak nem látnám.
Ezek a kis színességek majd  lepke formában tovább folytatják.

 Csakhogy: Eredetileg két generáció fejlődik ki egy évben. Az éghajlati hatás miatt, ez megváltozott. Így lehetséges, hogy én decemberbe fotózom ezeket. Ha kifejlődnek, itt az

Hintázó lepkebébi?

Alföldön nagyobb mennyiségben(amire minden esély megvan) jövő esztendőben, vagy ők eszik meg a termésünket, vagy mi eszünk rengeteg vegyszert. Nincs hideg, nem fagytak meg, ezzel a kis mínusszal. Attól hogy itt csak egy tő fertőzött, máshol, szélárnyékban, nagyobb tömegben is kitelelhetnek. Nincs hó, és komoly fagy, hogy tizedelje a populációt egy kicsit. Én is a madarakban reménykedek, hogy elfogyasztják, hálából a kirakott magokért. Kicsit szomorú szívvel tekintek az új esztendőbe.

Elfogyasztják helyettem a kedvenc csemegéimet, és mindazt ami teremne. Mínuszt akarok, hótakarót, telet. Ez nem kívánságműsor, de...

2014. szeptember 30., kedd

Itt van az ősz

 Megjött az ősz. Most csak pár télire való vitaminforrásról hoztam képeket. Már javába lehet betakarítani és szárítani, vagy lekvárt készíteni belőle. Kicsit babrás a kimagozása és a szőrtelenítés, de a kész termék már örömet ad. (likőr, lekvár, szörp)
A lekvárhoz még ráérünk szedegetni a termést, majd ha jön a dér és megcsípi. Kicsit sok a tüskéje, erősen védekezőképes, de egy kis óvatossággal minden sikerül.

2014. augusztus 16., szombat

Nyári égbolt

Lassan elszalad a nyár, de a mai nap is megajándékozott néhány szép felhővel. Ezeket az alkalmakat meg kell őrizni, elég érdekesen alakult az évszak.
 Az eső tegnapi felvétel.
Ez mai bárányfelhőszéria.
Pár napja elég érdekes volt, kicsit a grafika is...

2014. augusztus 7., csütörtök

Vihar után

Kicsit sok már az esőből, minden éjjel esik egy kicsi. Néha nem kicsi, ömlik mintha az égi dézsa kiborult volna és soha nem ürül ki. Van amikor igazi viharral jön, hangosan, és villámokkal. Legtöbbször csak a sötét ég van, mellé az ömlő csapadék. Most egy kicsit sok lett belőle, pedig sokszor hiányoltuk a csapadékot, na de nem ennyit. A hatalmas napraforgókat megpróbáltuk kitámasztani, kis sikerrel.
 

2014. augusztus 5., kedd

Nyár közepe

Most csak pár fotó kerül a gyümölcsfákról .Az őszibarack siet, nehogy lemaradjon a beéréssel, de elég sok megreped, kicsit sokallja a csapadékot.
 Most megajándékozott elég szépen, pár helyen alátámasztottuk, de egy ágat a vihar elvitt így is.



A kék szilva, hát ő nem magvaváló példány és nagyon későn érik be. Még a hibrid növénynemesítések előttről származik. Az anyafa sarja volt és így került hozzánk, nem fajtiszta, mégis finom az aromája.
Sokat termett, és némelyik ága nem bírta el a súlyt, nem mindenütt lehetett alátámasztani, majd letermés után rendbe hozzuk, nagy valószínűséggel megérik a termés így is. Napfény helyett pára, de ettől nem lettek szebbek a fotók.

2014. augusztus 4., hétfő

Nyár és meleg

Olyan meleg van, és fülledt a levegő, csak ilyen csemegével lehet kibírni a napot. A fotó tavalyi, de látom most is aktuális. Hideg fagylalt és dinnyeszeletek, akkor is jó, ha külön fogyasztjuk. Pár gyümölcsöt berakunk a hűtőbe, sokkal könnyebbek lesznek a napok, ha nincs kedvünk enni.
A hideg üdítők jobbá teszik a napot, de egy pohár hideg víz is segíthet. Kellemes kerékpározni, a szellő, amit a sebesség támaszt felüdíti a lelket is. Néha ugyan az esőcseppek utolérnek, ma is tekertem előlük, de már nem olyan hideg, mit a júniusi kora nyári esői. Igaz a  reggeli vihart nem a kellemesek közé tenném, de nincs választási lehetőség.

Nem nagyon kívánunk enni semmit, de azért akadnak kivételek.
A kukorica is elérte azt a szintet, hogy a fazékba kerüljön. Kellemes csemege akkor is, ha a szokatlan időjárásnál nem nagyon kívánunk enni semmit.




2014. február 26., szerda

Az első katicabogarak

Az első katicabogár amelyik kibújt vagy kigyomláltam a kertben. Még előkerült több is de mindet nem fotóztam le. Tavasz van igazi április, nem a naptár számít.
Ő már mint egy modell pózolt a gép előtt, csak kesztyű volt az egyik kezemen, hiszen a gyomnövényeket is összeszedtem.

2014. február 19., szerda

Február közepén egy kis körkép

Egy kis  séta a hétvégén, de megint rosszkor. A büdös hunyort nem sikerült elkapni teljes pompájában, mint ahogy évek óta egyszer sem. Minden héten nem megyek arra, csak ezért. Nem olyan hatalmas virágai vannak, inkább szerényeknek lehetne nevezni.


 A mogyoró már elkezdett virágozni, ami kell is. Elég sok a mókus azon a környéken és nem kell fogyókúrázniuk. Most ugyan nem nagyon láttunk élőlényt. A madarak is alig kerültek szem elé. Egy rigó madárcseresznyét csipegetett, a fán látszott hogy kevés vendég volt jelen. máskor ilyenkorra semmi ennivaló nem akad rajtuk, esetleg az aszalt szemek.

 Megjelentek a gombák is. Nem azok amikből a családtagjaimnak ebédet készítenék. Inkább csak a hulladék, korhadék között bújtak ki. Elég sok helyen csoportosan, de az első két fotó után már nem foglalkoztam a képpel, pedig egész kis telepeket képeztek. Pár helyen a sétálok áldozataként eldőltek, de maradt bőségesen.
Idehaza is akad látnivaló, bár ez nem az ami gyönyörködteti a kertkedvelőket. A tyúkhúr igyekszik betolakodni, mint egyeduralkodó. Közte sápadt kis veronikát is láttam, ami virágot bontott. Már gyomlálom, hiszen a talaj nedvessége nem enged többet, de azért akadt fotózni való. A takarás után a bakháton elindult rendesen, de még korai lenne a kitakarás, bár ki tudja, hiszen a napok egyre melegebbek. Az első kullancsok is előkerültek, egy kicsit korán, .

2014. február 13., csütörtök

Februári nézelődés


A tavasz égboltja február közepén. Ha a száraz ágak nem látszanának, lehetne egy nyári ég is.
Útszéli fotó, a gyomnövények sem panaszkodnak az enyhe télre.


A szarkaláb kicsit korán kezdi a fejlődést. Nem magról vetett, inkább az anyanövény bízta a szélre az utódokat. Ha megmarad, korán virágzik.

Legelésző őzek, akik a nem használt területeket hasznosítják. Szépen zöldül az új fű, nem éheznek, ez még messziről is látszik. Közelebb menni nem akartam, minek zavarjam őket, én sem szeretem ha evés közbe valaki zaklat.
 Nem tervezett fotók, csak úgy jöttek, minden segédeszköz nélkül. (beállítás, stb.)

2013. július 8., hétfő

Lepkecsalogató

Pár lepkét már sikerült elkapni, ma hazafelé. A kedvükért még a papucsom is ledobtam, hogy a lépteim halkuljanak. Kellemes is volt a mezítlábasság, maradtam egy kicsit, míg el nem értem arra, ahol a fűkasza is járt. Az már nem tetszett nekem. 
 Sötét pöttyöske alig látszik, de nem mertem megzavarni.
Bakiztam, mert a lepke lelépett, de a virág is szép. Imádják a nyári orgonát a lepkék.

A kacsafarkú szender nem engedte a kolibriröptét lekapni. Magasan volt és amikor pipiskedtem lelépett.
Mire vége lett a sétának lehiggadtam, és elindultam haza, mert egész nap képes lennék ott lenni, de most  csak késő délután ugrottam be, egy kicsit. Néha kell, kiengedni a feszültséget........


2013. május 22., szerda

Szamóca szedési recept

Szamóca a tányérkán, kis dekorációval.

Ebbe az esős időben írok egy kis eper receptet. Ha folyton esik, akkor esernyőt is tegyünk a fejünk fölé, és tartjuk a harmadik kezünkkel, esetleg a fogainkkal. Egy guruló esernyő is megteszi(majd ha feltalálják).
 Kezdésnek a ruha az eper szedéshez. Ha lehet vízálló legyen és feltétlenül zárt cipő, mert ez hideg eső. Most ne nosztalgiázzunk a langyos esőkön, fogadjuk el ami van. Ha beöltöztünk akkor kezdhetjük is a hajolgatást, most a térdelést mellőzzük. Hajolgatás közbe minden szem szamóca egyszínű nagyjából, a talajjal ahol terem. Az eső ráverte a földet, tehát csak tippeljük nagyság alapján, hogy melyik az érett. Tapintani nem kell, mert az hamis eredményt ad. 
Mire a szemünk kiesik, hogy az áttetsző pirosságú szemeket leszedjük, megtelik a tál. Mi pedig kezdünk hasonlítani, azokhoz a bizonyos négylábúakhoz akik szeretnek turkálni. A kezünk fekete(ha a talaj feketeföld) és rettenetesen sáros. Ha egy kicsit fölhúztuk a ruhaujját akkor nem terjed tovább. A lábunk nehéz, mert a talaj egy részét a talpunkra szedtük. Ha besétálunk a tállal, a lábbelit felejtsük kívül, de ha van kerti csap, okosabb ott kezdeni a munkát. Lerakjuk a tálat, mellé egy hasonló nagyságút és teleengedjük vízzel. Jobbra dobjuk az epret a két tál között, vízcsere és vissza. Ezt addig játsszuk míg nem lesz tiszta a víz. Praktikus a világos tál.
Ha tiszta a víz az utolsónál leszedjük a szárat is. Ekkorra már kimérgeskedtük magunkat a félérett szemek miatt. Azok világítanak, a túlérettek meg szétfolytak a vízbe. Ha lehet ne vágjuk az egészet a kukába, ennyi munka után. Ráadásul lehet hogy, ebbe az évbe többször lesz ilyen eprészés.
  A tiszta epret elhelyezzük az asztalon kezdésnek(vagy a hűtőbe, ha később szaporodik a család). Tovább semmi dolgunk, az eper elfogy észrevétlenül. Éppen ezért gyorsan szedjünk pár pirosabbat egy kistányérra, amit majd elfogyasztunk. Finom natúran is, de előtte a fényképezőgépet is a kezünkbe vehetjük és megörökítjük. Ha azt szeretnénk pirosabbak legyenek a szemek, tegyünk a tányérra fehéret. Tejszínhab (itt csak tejföl volt a kezem ügyében) és lehet fotózni. Utólag a képet körbevágjuk, hogy az ujjaink ne szerepeljenek és azért is, mert a fáradt igyekezettel a fotómasina zsinórja is belógott.
Jó étvágyat!

2013. április 14., vasárnap

Tavasz a természetben

A kertekből már lett egy kis ismertetés berakva fotókkal. Most azok a képek következnek, amelyek nem köthetők közvetlenül a kertekhez. Azért előfordulnak gyom formájában, de sokszor észre se vesszük őket, mert nagyon aprók.


Szépek és színesek, csak nagyon mélyre kell hajolni értük. Nem csak hajolni, de sokszor le is kell térdelni, hogy felfedezzük a fűbe őket.
A kis kékség szívesen fészkel a kiskertekbe ha hagyják. Ha nincs más, az útszélén, vagy füves kis ligetekbe is megmarad. De a gondozott fák és cserjék mellett is megbújik.

Az ibolya is a mezei fajtából való. Egy régi húsvét emléke, amikor megajándékoztak a tövével. Azóta hol itt, hol ott foglal egy kis helyet magának a kertbe. Költöző növény, maga választja a helyét, néha ugyan tiltakozom ellene, amikor nagyon elszemtelenedik. Most az árnyékos helyen elkésve hozta a virágait.
Egy kis hangulatos kékség zárja be a természet színeit. A felhők egyformák és mégis mindig mást mutatnak. Soha nincs két egyforma, az csak a látszat. 

2013. március 26., kedd

,,Fekete karácsony és fehér...''

Nem terveztem már a téli fotókat, de egy kicsit sok lett ez a márciusi hó. A fél ország hó alatt. Ez a bekötőszöveg sem ma íródott, csak folytatom, mert rájöttem, van még tél.
,,Fekete karácsony és fehér húsvét'' lehet hogy ez a közmondás nem alaptalan, bár tavaly nem úgy tűnt. Most behozza a több évi hiányt.
Ezek a varjak sem gondolták a nagy fészekrakás közbe, hogy még jönni fog a tél. Ez a fotó még a tavaszi készülődést mutatja, pedig csak pár nap különbség a képek dátuma közt. Most a fészekrakás helyett a mindennapi falatjukat kell összeszedni.
 Ez a kis hófúvás az ajtóm előtt volt, pedig fedett az a rész. Nem nagyon jó a fotó, de ez még kora reggeli felvétel, csoda hogy sikerült ennyire is.
 A jövendőbeli tujáimat a hó eltemette, pedig már szépen fejlődtek. kicsit  kiszabadítottam őket, jó lenne ha túlélnék. Nem nekik való ez a teher.
 Ez a gif a pontos kora tavaszi helyzetet példázza. A napsütéses kék égbolt is márciusi fotó, a hó pedig grafika, mégis látjuk hogy van. A hóhelyzet elég vacak jelenleg: ,, Nem ette meg a kutya a telet'' tartja a közmondás. Van benne igazság.

2013. március 16., szombat

Még egy kis tél


Nem terveztem már a téli fotókat, de egy kicsit sok lett ez a márciusi hó. A fél ország katasztrófa övezet, az utak lezárva, az elakadt járművek a hó alatt. Ez egy kicsit sok lett. Ehhez képest felénk csak szolid hó volt, pedig jutott ide is rendesen. Ez a kint felejtett kerékpár mutatja, hogy akadt egy kis csapadék.
  Pedig nem maradt kint huszonnégy órán át.

Ez az aranyvessző éppen virágokat hoz, de most a hó is rákerült, pedig a tavasz színét akarta mutatni. A jégcsapért kicsit sétálni kellett, de levettem a fotó kedvéért és egy fatörzshöz raktam. Kicsit már fázott a kezem, igyekeztem a fotózást befejezni.

2012. október 29., hétfő

Téli képek

Gyorsan benézett a hó az őszi levelek közé. Volt már ilyen máskor is, a zavaró csak annyi, hogy nem fagyott le előre semmi. A zöld leveleken, mint puha fátyol, a hópelyhek rakodnak egymásra. Reggelre elolvad és lefagy, akkor kicsit zavaró lesz. Most örüljünk annak ami van, a csapadék pedig kell a természetnek. 

A rózsa is fehéret nyílik a piros helyett
A cseresznye színessége elfehéredett.
Orgona ága
A vadrózsa piros bogyói még színesítik a téli képet.