Mindszent és a halottak napja.

Emlékezünk

Elseje a minden szentek napja. November másodikán tartjuk a megemlékezést. Kimegyünk a temetőbe és meglátogatjuk a rokonokat. Gyertyát gyújtunk az emlékükre. Virágokkal koszorúkkal ajándékozzuk meg. Igaz egy kis takarítás is megelőzi. Mintha a télre készítenénk fel. Tisztasággal hogy a hó a sima szép helyre hulljon. Persze ez csak az én egyéni véleményem.
Régebben a családok akiknek messze volt a temető, odahaza gyújtottak gyertyát, minden elment lelkéért egyet. Közbe a család beszélgetett emlékezett az elhunytakról. Meséltek apró kis történeteket. Igen a nevetés is elfogadott volt. Mondtak imát is természetesen.
Mi a holtakat meglátogatjuk, és élő rokonoknál fejezzük be. a kettő együtt van, hiszen kicsit távolabbra megyünk. Az itthoni sétát már elvégeztük. Nem ragaszkodunk a másodikához, mert nagyon forgalmasak az utak és a temetőbe is rengetegen vannak. Szeretünk nyugodtan kényelmesen sétálni és emlékezni.


Kis pontosítás:
A halottak napjának első megünneplése 998. Hivatalosan csak a 14. századba vezették be.

Halloween

Happy Halloween!

Nálunk a halloweennek nincsen hagyománya. A rendszerváltás után jött a (no comment) köztudatba. Olvasni régebben is olvastam róla, de nekem a farsangoláshoz hasonlónak tűnt. Vagy a régi disznótorok esti humora, mikor maskarába öltözve jött néhány szomszéd köszönteni. Persze mikor már csak a vacsora és beszélgetés volt. Soha nem akkor, amikor még fülig munkába volt mindenki. Kedves szokás volt. Kár hogy ez is a feledésbe merült. Jönnek újak, de az már nem a miénk. azért a halloweenről a Wikipédiából idézem a többit.

A Wikipédia a szavaival könnyebb lesz : A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg, bár mára már az egész világon elterjedt. A boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, melyben összemosódott a római Pomona-nap, a kelta samhain ünnep és a keresztény halottak napja. Október 31-én tartják.

A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.

Lekváros bukta

Sima kelt tészta (nagy adag).
Szükséges a tésztához: 1 kg liszt, másfél csomag élesztő (kb. 6 dkg), 2 tojás(+ a kenéshez), kevés étolaj, 1 teáskanál cukor, kevés só, tej (nem mérem)
Egy deci langyos, cukros tejbe megfuttatjuk az élesztőt. A lisztet egy tálba öntjük, rászórjuk a sót. A tojásokat is felütjük és hozzáöntjük. (Volt fél pohár tejföl, beleöntöttem). A megkelt élesztőt hozzáadjuk. Lassan adagoljuk a langyos tejet, amíg a tészta összeáll(közbe 1-2 kanál olajat is beleteszünk) Fakanállal alaposan kiverjük, mint a fánkot.
 (Jó ha átveszik egymástól a családtagok, pár percre. A pihent erővel sokkal gyorsabban hólyagosodik. 8-10 perces erőteljes verés elég). Letakarjuk és langyos helyen pihentetjük, amíg legalább duplája lesz a mennyiség.
A tepsit picit olajozzuk és liszttel megszórjuk.
Lisztezett deszkán húzzuk és téglalapokra daraboljuk. Közbe töltjük lekvárral. Feltekerjük és a végét picit begyűrjük. A tepsibe a feltekert rész kerül alulra. Nem túl sűrűn rakjuk, és megkenjük tojással. Pihentetjük egy kis ideig, hogy keljen.
Mehet a sütőbe a tűpróbáig. Addigra szép színes lesz a teteje. Ha véletlenül összeérnek a sütés végére a tepsibe, akkor sincs baj. Kihűlés után kiborítva a deszkára, nagyon szépen szét lehet venni a buktákat.
Lekvár egyéni ízléssel.
Nálam egy érdekes anyag volt(először tettem bele ilyet).
A bukták kicsit hosszabbak lettek és nagyobbak a szükségesnél. A középső a vége, a maradék tésztából. Nagy tányéron vannak fotózva. Senki nem reklamált a családból. A mára maradt három darab, még csodálatosan puha. Olcsó sütemény és gyerekek is szívesen fogyasztják. Ha teljesen cukormentesen szeretnénk az élesztő felfut az édesítőkkel ízesített tejbe is.

Lekvár almafélékből (hulladék hasznosítása)

Lekvár? Nem is tudom. Mégis annak nevezném. A fa alja almát elhoztuk a családtól, hogy ne vesszen kárba. Az érett gyümölcsre gondolok-). Nem fogyott el, de nem valószínű, hogy sokáig elállna, felhasználtam. Kibeleztem és átmostam pucolás nélkül. Ha valamelyikbe lakó volt, kiköltöztettem erélyesen, az útjával együtt. Picit feltettem főni, csak éppen hogy(nagyon kis citromlevet nyomtam a vízbe, magra vigyáztam, hogy ne menjen bele). Több adagba főztem meg. Pár vacak birsalma is erre a sorsra jutott, de hosszú főzési idővel, a rendes alma után ment a vízbe. Mire mindent megfőztem, a léből alig maradt. Csak úgy hajastól átnyomtam húsdarálón az egészet.
Elkezdtem főzni lekvárnak. Az almahajtól gyorsabban sűrűsödik az alapanyag. Beletettem azt a kevés levet is, amibe az alma főtt. Ezt csak nagyobb mennyiségnél lehet megcsinálni. Ízlés szerint lehet bele cukrot tenni, és ízesítőket. Én csak a citromlevet nyomtam bele teljesen és natúr ízbe hagytam. Édesítettem és picit még azzal is főztem( édesítettem jelentése: nem cukorral készül, hanem diabetikusan. Itt nem reklámozok, mert néha cserélem is ezeket az anyagokat).
A színe megsötétedik egy kicsit. Ha kistányérra teszünk egy keveset, és megfújjuk, látjuk mennyire köt. Mi döntjük el, milyen keményre készítjük.
Forrón üvegekbe adagoljuk. Vékony folpackot vagy celofánt teszünk rá(előre ledarabolhatjuk) és egy csípet tartósítót rakunk a tetejére. Mehet rá a fedő! Ez el is maradhat, de így akár több évig is a kamrapolcon felejthetjük. Fogyasztható bármihez, akár lekváros kenyérnek is uzsonnára.
Sajnos a fotót most este csináltam, fölrakás előtt, nem tesz jót a mesterséges világítás, a kevés szakértelemről nem is beszélve.