Késői ősz

Pár fotó a mai napról. Lassan vége a novembernek, de a természet nem azt érzi. A nagy köd után, ami reggel fogadott pár fotó készítettem a késői őszről. Csak közelieket, mert a köd nem siette el az eltűnést. Ha a síkságon még ilyenek a növények, a szélvédett vidéken sokkal szebbek lehetnek.

A toboz mellett egy apró gomba mutatja, ő bizony nekiindul és elkezd fejlődni.

Itt egy nagyobb gomba, sokkal fejlettebben.

A here is elkezdett virágot hozni.

A kokárdavirág zsenge virágokat hozott.

A moha télen virul igazán, de ez már élénkül és szép zöld színnel ajándékozza meg a nézelődőket.

Elmaradt szőlő(kövidinka) Eddig nem akart beszínesedni, de még most is egészséges, pedig a darazsak lassan eltűnnek, csak a nyomokat láthatjuk.

A vadrózsa új leveleket hozott, a termés díszlik, de lehet hogy még virágokat is hoz?

A vadvirágok még nem vették észre hogy ősz van.

Az olasz harangvirágot nem zavarják a lehulló levelek, a nyílást még nem hagyta abba. Az apró virágok még nyílni fognak.

Vegyes gyümölcs befőtt (és likőr)

Hozzávalók:
Mindenféle gyümölcs, amit befőttben szívesen fogyasztunk:
körte, alma, őszibarack, sárgabarack, cseresznye, megy, szilva, de folytathatnám a sort elég sokáig.
A barnulásra hajlamosakat(körte, alma, barackfélék) pihentessük előtte néhány órát picit ecetes vízben és csak utána tegyük bele, hogy megmaradjon a természetes színe.

Egy nagyobb zárható edénybe(5-6 liter minimum) szórunk egy kis réteg cukrot a fenekére egy centi vastagságban. Teszünk rá egy réteg idénygyümölcsöt, kezdhetünk a cseresznyével. Csak megtisztítjuk, nem fontos a magozás. A gyümölcsre egy sor cukrot szórunk és leöntjük 2 dl rummal, amiben elkeverünk egy késhegynyi nátrium-benzoátot. Az edény tetejét lezárjuk és legközelebb folytatjuk a következő gyümölccsel. Mindig cukorral és rummal zárjuk a réteget. Tehetünk a gyümölcsök közé egy egy pár citrom karikát. Arra vigyázzunk, hogy hogy mindig ellepje a lé az új réteget. Mindig enged levet, egyszerre ne tegyünk sok réteget bele, két három nap alatt feljön a lé és mehet az új réteg. Ősszel (vagy amikor tele van)a legfölső réteget bőven cukrozzuk meg, és locsoljuk meg rummal. Bármikor vehetünk ki belőle és visszazárás után nem romlik meg.
A leve egy egyedi gyümölcslikőr, amit bárki szívesen fogad.

Nem kell gőzölni, eláll.

Savanyúság folyamatosan

Most ez aktuális is, hiszen a maradék terméseket összeszedtük, és kezdeni kellene valamit velük. Eredetileg megkezdhetjük jóval korábban, amikor kezdenek a zöldségfélék teremni és mindig lehet az éppen akkor termőből belerakni (vagy kivenni belőle).
Belevalók:  bármi amit szívesen fogyasztunk savanyúságban:
éretlen dinnye,
paprika,
zöld paradicsom,
uborka,
karfiol,
sárgarépa,
fehér káposzta,
csípős paprika (esetleg erős)
hagyma (vörös és fokhagyma is lehet),
vörös káposzta (színessé teszi a levét),
A csicsóka is finom, és ropogós marad ebben a savanyúságban, de a cékla sem rontja el. Más más ízt ad, de összeérve különlegesnek érezzük.
Sorolhatnám még, de egyéni ízlés. A fűszereket magunk döntjük el, de lehet egész bors, babérlevél, koriander, mustármag vagy amit szeretünk benne, de a fűszerek nélkül is nagyon finom.
Elkészítés
Egy nagyobb jól zárható edényt (minimum 5 literes, lehet vödör is ha van fedele, vagy bármi más) készítünk elő kezdésnek. Ebbe fogjuk sorakoztatni azt éppen akkor beérő terméseket, amit a savanyúságunkban szeretnénk látni.
Az apróbbakat egészbe is belerakhatjuk, a nagyobbakat hasábokra vágjuk, vagy reszelve is rakhatunk bele (káposzta).
A különböző zöldségeket alaposan megtisztítva rakjuk bele, természetesen.
A lé összetétele:
1 liter vízhez
2 evőkanál só
2 evőkanál cukor
3 és fél deciliter ecet(10%)
késhegynyi nátrium-benzoát(Na Be)
csípet borkősav
csipet borkén
Ezt az arányt használjuk és a lé mennyisége az edény nagyságától függ.
A savanyúság alapot az érés sorrendjében pakolhatjuk bele, csak a lé fedje le mindig. Bármikor vehetünk ki belőle, ha visszazárjuk rendesen. Pár nap alatt a belerakott zöldségféle fogyasztható és ízletes.

November első napja

Juhász Gyula: Temető

A hervadás bús pompájában áll most
A temető. Ó, mennyi szín, derű,
Fehér és lila õszi rózsatenger,
Mely hullámzik az enyészet szelére.

Egy alacsony pad vár rám pihenőül,
Elõtte zöld deszkából ácsolt apró
Sírdomb szelíden mosolyog a fényben.
Fölöttem magyar égnek végtelenje,
Előttem a határtalan magyar táj.

E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad,
Mint elhervadt virág az õsi kertben.
Köröttem mindenütt békés keresztek
S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat.
Mely minden bölcsességnél igazabb.

E kicsi hant elõtt, e nagy magányban
Megölelem az édes életet,
Mely ragyogást küld jeltelen sírokra
S virágözönt az ódon temetõkbe
S az õszi nap csókjával arcomon
Megindulok rózsásan, dalosan,
A boldog elmúlás víg vőlegénye.