Sült oldalas tepsis krumplival

Sok leírás nem is kell ehhez a recepthez. A mennyiséget nem írom le, hiszen ki milyen étvággyal rendelkezik.
 Szükséges: sertés oldalas (lehet fiatal malac is), burgonya köretnek,
 Fűszerek: só, bors, fokhagyma (ha szeretjük, lehet vöröshagymát is rakni a krumpli mellé a tepsibe)   

Az oldalast feldaraboljuk, ha lehet a kezünket nem vágjuk hozzá, egy kicsit sem. Ha a hentesnél vesszük, akkor nem árt ha a csontokat ő vágja át, nekünk csak a hús marad. Általában két csontot hagyunk egy szeletbe, de ez az oldalas hosszától  függ. Gyengéden megsózzuk. A felkarikázott krumplit a tepsibe terítjük, közbe fűszerezzük a rétegeket. A tetejére ültetjük az oldalasokat, megborsozzuk egy kicsit és lefóliázva mehet a sütőbe.

Mikor csaknem puha a hús és a krumpli is, a fóliát levesszük és sütjük tovább pirosra. Mielőtt teljesen kész, egy kevés fokhagymát is szórunk mellé, vagy rá. Tálaláskor a krumplit tányérra halmozzuk és mellétesszük az oldalas szeleteket. Ilyenkor jó hozzá a friss saláta. Itt pár kocka vékony szalonna is van mellérakva, de azt nem az ebédhez adtam fel.

Kerti újdonságok

 Itt  a sárgabarackdzsem látható előnézetben. Még párszor kint alszik, mire üvegbe kerül. Reménykedek, mert az utóbbi évekbe nagyon kevés lett, elrakni nem is kellett. Most a kajszi is ígér, a későiek még nem nagyon látszanak. A kis barackok egészségesnek tűnnek, bár az egyik már látszik, hogy lehullik. Ennyit el se bírna az az ág.

A borsikafű siet virágozni, mert neki a következő hó előtt az utódot fel is kell nevelni, hogy én kedvemre fűszerezzek. Nem volt a tervbe, hogy ő is idekerül az oldalra, csak olyan magányos volt a barack, hogy hozzátettem.

Itt a május szépségei

 Az orgona pillanatok alatt kinyílt, hiszen most volt a tél és a hó nem túl régen. Az illata feledteti, hogy áprilist írunk. A nyári égbolt alatt hálás fotótéma.

 A gyöngyvirág se akart kimaradni, bemutatta, hogy tud ő sietni, ha kedve van. Itt egy kis grafikai trükkel az utolsó tulipánokból került egy szál mellé. A többi már megcsúnyult, végzett a tavaszi szépségével.







Egy lepke a nagy hőségtől ellustulva, ezért megengedte, hogy közelebb menjek. A fehérek pedig leléptek, hiába próbáltam becserkészni őket

A gomba is kibújt a fűben, hogy ehető lenne azt kétlem. Nem is megenni szeretném, csak lefotózni.

Tavasz a természetben

A kertekből már lett egy kis ismertetés berakva fotókkal. Most azok a képek következnek, amelyek nem köthetők közvetlenül a kertekhez. Azért előfordulnak gyom formájában, de sokszor észre se vesszük őket, mert nagyon aprók.


Szépek és színesek, csak nagyon mélyre kell hajolni értük. Nem csak hajolni, de sokszor le is kell térdelni, hogy felfedezzük a fűbe őket.
A kis kékség szívesen fészkel a kiskertekbe ha hagyják. Ha nincs más, az útszélén, vagy füves kis ligetekbe is megmarad. De a gondozott fák és cserjék mellett is megbújik.

Az ibolya is a mezei fajtából való. Egy régi húsvét emléke, amikor megajándékoztak a tövével. Azóta hol itt, hol ott foglal egy kis helyet magának a kertbe. Költöző növény, maga választja a helyét, néha ugyan tiltakozom ellene, amikor nagyon elszemtelenedik. Most az árnyékos helyen elkésve hozta a virágait.

Egy kis hangulatos kékség zárja be a természet színeit. A felhők egyformák és mégis mindig mást mutatnak. Soha nincs két egyforma, az csak a látszat.