A fotók Január hatodikán készültek, a természet így köszöntötte a vízkeresztet. Ha leszedjük a fenyőfát a kinti növények majd pótolják a csillogást. Kis tévedés a természetbe, vagy inkább elcsúszás. A sápadt aranyvessző virágait most békén hagytam, csak a pillantásommal köszöntöttem. ez csak pár apró pillanat amit a természet ébredéséről elkaptam. Kimarad a hóvirág, hiszen ő régebben is kibújt a hó alól. Most is látszik az apró fehér feje. Még pihenne, de a nappali hőmérséklet nem engedi.
A szabadföldi eper kinyílt, bár a fehér virág szegélye egy kicsit megbarnult, hiszen az éjszakák hűvösek. Ő egy tavalyi ültetésű zsenge tő. A tyúkhúr is hozott virágot mellette, pedig késő ősszel kitakarítottam az ágyást. Kezd a tavasz teljesen jelentkezni. Hogy a kártevők mit fognak csinálni a nyáron, azt a képzeletre hagyom.
Szép a kint maradt apró karalábé levele, de fejlődik még most is a feje, nem fagyott le és nem fás. A pár csepp esőt megőrzi a levelein,
Ő teljes pompájában virágzik a szára apróbb mint nyáron, de így is feltűnik a lila színével.
Ez a vadvirág virágzik és az elnyílt bolyhokat is örzi a szárán, őt is becsapta az időjárás.
A zellerlevelek teljes pompában mutatkoznak pedig nem télálló fajta. A levelei most is illatosak és izesek, de csak ránézni is örömet ad a szemnek.
Ez a negyedikei ködből lett fotózva. Nappal van, persze a fotó sem lett tökéletes, hiszen a köd sokkal világosabb színt adott.
A nap a fa tetején.
