2009. október 25., vasárnap

Hagyjátok meg......

Hagyjátok meg az ártatlan naivitásom.

Miért kell lerombolni
,olyan jó hinni valamibe,
nem fontos hogy valós,
vagy csak álom.
De kell a naivitásom!
Különben üres leszek,
és semmibe többé nem hiszek!

Nincsenek számotokra szent dolgok,
és magánélet,család.
Csak letörtök minden álmot,
De nekem hagyjátok!
Nincsenek békés határok,
emberek tisztelete,
csak gyűlölet izzik bennetek,
de engem ne...

Számomra létezik a szeretet,
és nincs határhoz,nemzethez kötve
S ti ezt akarjátok elvenni,
pedig ez lehet, nem is naivitás
csak emberszeretet.

(Csendbe ülök a monitor előtt,
olvasok,s nem értem,
hol a szeretet,merre vannak az igaz
emberek.
Mert az nem lehet, hogy
azért ül le, a düh és a gyűlölet
edényét kiborítja,és másokat szomorítani,
embernek örömet nem okozhat.)

De lehet hogy csak nekem tűnik furának,
És más embereknek, ez természetes..
De nem,mert akkor nem

érdemlik meg ezt a nevet.
Vagy csak a naiv ember lehet,
ennyire...eltévedt.



Egy csendes este jegyzete,melyet összegeztem magamba, egy kis internetes szörfözés után.

2 megjegyzés:

I írta...

Szép gondolatok,csalódásaim és szófukarságom (egyes helyeken)is hasonló érzésekből fakadtak.
Homályosan megfogalmazódik bennem, gonosz lett a világ,a naivitás tisztasága értékét veszti, pedig bája, kedvessége olykor felülmúlhatatlan.

Hólabda írta...

Köszönöm hogy elolvastad.