A kis csotrim megpróbálom megóvni. Ez a kerékpárom beceneve is. Fogtam egy kis marék vöröses agyagot és feloldottam egy kis vízbe. Jó sűrű levet csináltam. Egy festőecsettel óvatosan (a kényes részekre vigyázva) a sárhányóra fröcsköltem.A váz is kapott egy kicsit, oda ahol nem érintkezik a ruhámmal. Persze az áttételbe nem juttattam, hiszen szeretem a kis vacakot. Hagytam megszáradni a napon egy kicsit. Messzebbről rozsdás és kopott benyomást kelt az új kerékpár. Senki rá se nézne. Olyan jól sikerült hogy a szemüveges ismerősöm megkérdezte:
- Te nem vettél új biciklit? Mintha azt mondtad volna hogy veszel.
Elmeséltem neki az álcát ,és kitűnően szórakoztunk.
Sajnos az eső lemossa, de ha hagyjuk az esőcseppeket is akkor sokkal elhanyagoltabban néz ki. Csak a láncot nem lehet, na de az lehet új is rajta. Az előzőt folyton simogattam a port is letöröltem róla... ennek a belsejét rendben tartom, de kívül mindig lesz valami rajta, amitől öreg és kopott benyomást kelt. Így megmaradunk egymásnak.
"a kerékpár számomra a szabadság szinonímája"
Tom Ritchey
2013 tavasza
Nem volt elég biztonságos, de ez itthon veszett el a kerítésen belül.
