2010. december 5., vasárnap

Mikulás napja

Nosztalgiázzunk egy kicsit a mikulásról.
A Mikulás mindig azt juttatja eszembe, hogy cipőt tisztítani. Gyermekként saját kezűleg kellett megcsinálni. Folyton aggódtam hogy esetleg nem elég tiszta. Vagy valaki elviszi onnan, ahova tettük. Mennyi örömet okozott a másnap reggeli elővétel. Míg a mai jelentősége megváltozott. De szép nosztalgiázni ezen....A szomszédok beöltöztek (ma már tudom) és jöttek krampuszok,  Mikulás. Előttem vannak az apró fűzfavesszők, amit a krampusz hozott. Ugyanakkor a szaloncukrot is. Hiszen a Mikulás kísérőjeként feladata ez volt. Az engedetlen és rossz gyermekeket megfenyíteni. Azok a vesszők parányiak voltak. Nem kellett félni. Lányokat amúgy sem bántotta a krampusz. Szép idők voltak

2 megjegyzés:

Anikó írta...

Nagyon jó volt hinni a mikulásban gyerekként és várni mit hoz a csizmába.

Hólabda írta...

Szép csoda volt. Most meg a rideg valóság