Egy kis mászás a képekért

Próbálkozok egy kicsit ezzel a stílussal is. Csak elfelejtettem hogy a nagy melegben fele kép életlen lesz, nem lehet összefűzni. Ma nem voltak felhők, de akkor jutott eszembe, amikor már félig felmásztam. Télen meg nem ajánlott felmenni a fotózási helyre. Nem is lehet. Ilyenkor itt sincs tömeg, csak ha lentebb megyünk a vízhez. Gyorsan odasiettünk mi is.

Meleg nyár

Meleg a nyár, ezt még a rovarok is érzékelik. Ahol víz akad, oda mennek. Darazsak a melegben, isznak.

 Nem számít, hogy ez a süniknek van kirakva, távolabbra. Nekem az árnyékuk tetszett, de nem engedtek közelre.

Kapaszkodás a világba

Néhány kacs, ami egyedi formát alkot.  A természet egyszerű kis alkotásai.






Ugyanaz a növény és mégis mindegyik kis kapaszkodó, teljesen mást mutat.

A dísz tök apró kis kapaszkodói, sokkal gubancosabban igyekeznek, mint a kép utolsó helyén látható étkezési tök kis nyúlványai.

 Némelyik kicsit el is túlozza, jelezve hogy nincs hova kapaszkodni.

 Pedig van kifeszítve spárga, de az nem az igazi.

 Kerek kis apróságok, gyönyörködtetik a szemet.

 Magányos kis nyúlvány igyekszik a levélen túljutni.

 Ez már igazi őserdőbe való.

Teljesen összekeveredve.






A cukkini sokkal kevesebbet dolgozik ezzel, talán mert nem futó.

Aki nekem is megmondja, hogy hol...

 Ma újra a nyár hangulatát élvezhettük. A husi mellé pár tökvirág is a panírba került. A receptet tavaly leírtam, nem is ez a lényeges. A kaporszósznak valót nézegettem. Néha azt sem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Éveken át vetettem kaprot, hogy az uborka szezonra tudjak az üvegekbe dobni pár szálat. Persze nem volt arra az időre, egy szem sem a kertben. Ki se nagyon kelt, ha meg kibújt, akkor aszott valami lett és gyorsan kiszáradt. Nem érdekelte hogy locsoljuk kapáljuk és esdeklünk hozzá.
Míg rá nem jöttünk, hogy eszünk ágába sem lesz vetni többet, hiszen csak bosszankodunk vele. Pár helyen  meghagyunk egy-két orozva kelt szálat és meglátjuk. Azóta mindig költözik a kertben, de ha hagyunk belőle, meghálálja. Csak éppen ő dönti el, hogy hol szeretne szép lenni, az adott évben. Csökönyös és makacs növény, de ha kedvesen jóváhagyjuk a döntését, meghálálja. Úgy látszik, ő jobban ért a vetésforgóhoz, mint mi. A borsikafűvel együtt évente változtatják a helyüket. Most nagy része a málnasor mellett akar nyaralni.
Én mást szerettem volna, de most kezdjek el  harciaskodni egy növénnyel.  Csak vesztes lehetek.

Vadvirágok

A kora nyári fotózásomkor, rákerestem a konkolyra. Védett növény lett, annyira kipusztult a vegyszerezéstől. Az alföldi helyzet is hasonló. A különbség annyi, hogy nálunk a kertben pár bokor pipacs mindig maradhat, nem kerül kapa alá. Minden kertben akad olyan hely, ahol nem szeret mindenféle növény. Ki lehet használni hasznosan is.

Néha nem is értem, hogy miért nem tesznek pár szálat az emberek a kertjükbe. Szépek a virágok és kapnának egy kis túlélési esélyt. Vannak gyönyörű hazai vadnövények, miért kell az, ami csak kínlódva él meg az éghajlati zónánkba. Arról nem is beszélve, hogy a növények mellé kaphatunk néhány rovart, olyant, amelyiknek itt még nincs természetes ellensége ( bodobács). Most hirtelen ez jut az eszembe. A külföldön gyomnövénykánt számon tartott virágokat megvásároljuk(alkörmös stb.). Szépek ez tagadhatatlan, de akkor tegyünk mellé a sajátunkból is. Nem a védettekre gondolok. Inkább azokra, amelyek hamarosan a védett státuszba kerülnek, ha nem vigyázunk.

Gyönyörűek a nemesített virágok, de nem kellene elfelejteni, hogy miből lettek. A természetvédelmi terület keveset tud megvédeni. Ha a gyöngyvirág elfér a kertben, akkor néha egy egy szál vadvirágnak is lehetne esélyt adni. Vagy legalább nézzük meg őket közelebbről. Rájövünk, hogy sok szépséget hordoznak. Nem mondom én, hogy rétet és kaszálót tartsunk a kertünkben, de a tulipánágyásba elfér néhány szál vadvirág, ami sokkal később nyílik, de a sok vegyszerezésnél esélytelen. Az utak széle is kap vegyszert, ha szántó mellett van. Mielőtt valaki megszólalna az allergiáról, a válaszom, ismerem, volt(van) szerencsém hozzá. Nem egy szál okozza, sokkal inkább a tömeges megjelenés.

Egy kedves internetes barátom, panaszkodott, hogy alig lehet látni a régi tájon búzavirágot, pipacstáblákat. Igazat mondott. Ötven-hatvan kilométeres út alatt, egy helyen láttam vöröslő pipacstáblát, az is elég kicsi volt. Mielőtt valaki szólna: a gabona táblában káros. Ez igaz, de nem is él meg a tábla közepén. Mindig a szélén fordult elő. Csak akkor került a közepére, ha nem jól kelt ki a vetés. Nem is azt mondom, hogy a gazdasági növények kárára tartsuk őket. Inkább a virágoskertekre gondoltam. Néha elég borzalmas ötleteim vannak, ez is egy a sok közül.