Séta a tavasz elején

Egy kis hosszú hétvégi sétálgatás a természetben.

A tavaszi kikericsekben lehetett gyönyörködni.
Kikerics (Colchicum) Évelő hagymás növény. A liliomfélék családjából származik. Hasonló a krókuszhoz. Nekem ezek kerültek a gépem elé. Kicsit nekihasaltam és sikerült lekapni a szépségüket. Nem tudom hogy tavaly ott voltak-e, nem szoktunk ilyen korán kirándulni.

A sárgát is megpróbáltam, de a fény megtréfált.

Verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) a poloskák családjából. Nem egy harcias fajta. Nem csíp. Sikerült elkapni a szerelmi életük pillanatait. Rengetegen voltak egy helyen a kikerics körül.

Az eredeti cél az volt hogy elkapjam a büdös hunyort ( Helleborus foeditus) virágzás közben. Nem sikerült, kicsit később következik be. Mint a tulipánfa, ezt se sikerül elkapni.  Azért nem adom fel, két hét múlva beugrok egy pillanatra.

Közben kicsit távolabbról, egy szajkót is megnéztem. Elég sok repkedett a fákon, de lefotózni nem sikerült. Ezt az egyet kaptam el. A korai kis lepkéket, még véletlenül sem tudtam lencsevégre kapni. Igaz ők még elég színtelenek ilyenkor.
Egy borzasztó apró kismadár körülöttünk volt sokáig, de nem lett sztár a gép előtt.
Voltak virágok, de a szemem használtam inkább.
Jó pár fotó készült a védőerdősáv irtásáról. Nem vagyok szakember, én sokalltam amennyi fa ki lett termelve. Lehet hogy elég a maradék, de ha jövőre kipusztulnának a kedvenc növényeim, akkor .....

Babonák

Ezeket a régi írásokat kigyűjtöttem, akkor nem dobom el, hanem fölrakom. Kicsit sok munka volt vele. Átlapoztam pár évi újságot! Nekem remek szórakozást nyújtottak. Kedvelem ezeket a régi írásokat.

Felirat hozzáadása

http://epa.oszk.hu/

Babonaságok.

Nem szólhatunk elég gyakran a babonaságok ellen, mellyeknek – ki hinné? – még felvilágosodott XIX. századunkban is csaknem naponkint merülnek fel népünk között gyakran szomorú következményű, de mindenkor nevetséges és sajnálatra méltó példái. Irtsuk ki e kártékony dudvát és értelmiségünk e szégyenfoltját tövestől gyökerestől, melly ott is megterem, a hol keresni már eszünk ágába sem jutna.

„Pirulva kell megvallanom – igy ir egyik vidéki érdemes tudósítónk – hogy nem csak a városunk körülötti falukban; de még városunkban is felütötte, vagy legalább még eddig szét nem szedte sátorát a babonaság. Néhányat röviden elmondok itt, nem azért, hogy valaki kövesse őket; hanem mert akad talán olvasóm, a ki kissé elszégyenli magát, ha bele néz ebbe a tűkörbe. Kezdem tehát eleitől:

1. Szent András napja, különösen a leányok előtt valóban szent, mert az nap egész 24 óráig bőjtölnek, és estve midőn lefeküsznek, férfi nadrágot tesznek fejök alá, hogy álmukban megláthassák azt, kivel megosztják majd jövendő életüket, azaz: a ki férjök lesz.

2. Lucza napján a nők s leányok, varrást, fonást, lugzást, kenyérsütést pénzért sem tennének, mivel, ugymondják a nő a ki boldog, boldogságát rontaná el, a boldogtalan pedig még nagyobb boldogtalanságot szerezne magának, a leány a férjhezmeneteli szerencséjét rontaná el, mit egy fehérbe öltözött nő, kinek kezében guzsaly, orsó, meszelő stb. van, s ki a kürtőn szállana alá, rögtön teljesitene szóval és tettel.

3. Lucza napján a férfiak közül egy kis tehén-fejő székecskének készitéséhez fognak, mellyen naponkint kell valamit faragni egész karácsony estéig, melly napon bevégzik, hogy azon a széken azután az éjféli misén ülve megláthassák az azon helységben létező boszorkányokat. (Illy eset adta magát elő mult karácsonkor Tatán, mint azt e lapok közlék.)

4. Karácson előestéjén van még sok más babona, különösen a leányok részéről, p. o.

a) Ki ne evett volna mézesmákos gubát, vagy legalább ne ismerné? Azon gubát forró vizzel szokás leönteni, hogy megpuhuljon, melly viz azután a gubáról külön edélybe leszüretik, mellyet a házbeli leány félre tesz, és éjféli mise után megmosdik vele, mit letörölni nem szabad, hanem, ugy vizesen lefekszik, mert álmában a jövendőbeli férje fehér kendővel letörli.

b) Éjféli mise alatt ólmot olvaszt a leány, és egy tele tál vizbe kiönti, azután azon kiöntött ólomból magyarázza jövendőbeli férjét, azaz: ha musta forma látszik az ólomban, tehát csizmadia; ha kalapács, kovács vagy lakatos; ha pedig gyalú, asztalos stb. lesz a férje. Nálunk egy kisasszony hegedűt és vonót magyarázott ki az ólomból. Örült-e a czigánynak? nem tudom.

c) Karácson előtti nap vacsorája után, a szemetet, mellyet a ház leánya a szobában összesöpört, kivetni nem szabad, hanem rakáson marad egész éjféli mise alatt, a mise után a leány felszedi kötényébe, és kimegy vele az utcza közepére, és ott lassanként hányja ki kötényéből, mind addig; mig kutyaugatást nem hall, azon ugatásra jól kell neki figyelnie, mert a honnan a hang jön, arra fogja őt vőlegénye elvinni.

d) Éjféli mise előtt tele pohár vizbe egész tojást összetörnek, és az asztal alá teszik, a mise után megnézik, millyen figurává vált a tojásbél, s abból magyarázzák a jövendő hitest a leányok…

e) Ismét éjféli mise alatt elmennek a leányok olly háznak fészerét rázni, melly szalmával van födve. A szalmafödelét kötényökbe (vagyis előkötőjökbe) rázzák meg háromszor, azután megnézik a hulladékot; ha buza szemet találnak, legényhez, ha pedig rozsot, akkor özvegyhez mennek férjhez.

f) Sok házban mielőtt éjféli misére elmennek, annyi hasábfát, a mennyi személy van a háznál, felállitnak. Mindenik hasábnak neve van a házban lakó személyek közől. Midőn pedig visszajönnek, mindenik először a kulcslyukon bekukkant, azután nyitják fel az ajtót, a melly hasábot földre dőlve találnak, azon házi személynek egy év alatt meg kell halnia.

g) Éjféli misére sokan visszájárul öltött ruhában mennek; hogy megláthassák a boszorkányokat. – – Kell-e ennél még több ostobaság?

Pedig még többet is irhatnék a babonáskodásról; de ugy hiszem, ezuttal ez is elég, hogy a józan gondolkozót sajnálatra gerjeszszék azok irányában, kik még illy vakságban tengődnek.”

U…  Pál.


http://epa.oszk.hu/

Kis hóesés

Kicsit megtréfált bennünket az időjárás, én meg pár fotót készítettem róla. A varjak minden irányba igyekeztek elmenni.

 Ez a két fotó még a vasárnapi séta eredménye. A hófehér barka nagyon megtetszett, csak messze volt tőlem magasan. Valamennyire ráközelítettem.

A japán liliomfa is igyekszik a virágait bontogatni. Neki már itt az ideje.

Jégtörő

Nem tudom mit mondjak, a mai időre. A környéken nem volt jég, Mátyás nem talált semmit, ha pedig nem talál, akkor csinál. Olyan tavaszias frontos nap volt. A szél nagyon szeretett volna elvinni, akár a horvát tengerpartig is. Máskor szívesen, de ma, nem hagytam magam belevonni a plusz sétába. Azért persze akadt hó pár helyen, de az utolsó kis halmocskák megbújva.
Végkövetkeztetésem, ha hihetünk az ősi megfigyeléseknek: a várható időjárás mínusz lesz.

Egy kis napozás sosem árt, ha elég vastag a bunda. Egy férfi ragaszkodjon az elveihez és a járművéhez. Azért fél szemmel lesek...

A hó alatt biztonság volt, de hol a hó?

Februári égbolt

 A fotók a ma reggeli égboltot mutatják. Most csak a gépről egyenesen fölraktam, fölösleges lenne kékebbé alakítani. Ha a száraz ágak nem látszanának oldalt, nyári ég, kék szépsége látszana.

 A nap egy kicsit sötétített, de élethű.

 Ezt még gyakorolni kell, hogy a napfényt megmutassam.

Ez már két napos fotó, a jégcsapok elolvadtak.

Bölcsességek a régmúltból

 Ezeket a bölcs gondolatokat régen írták, de megfogadni ma is lehet.

  Török életbölcseség.

„A ki a szokást teszi hatodik érzékévé, annak a többi öt semmit sem használ.

Mások fájdalmai számára egy cseppecske van szemünkben, a magunké számára egész könyzápor.

Az olly bolondon nem lehet segiteni, a ki bölcsnek tartja magát.

Titkodat halottnak nézd, kinek emlékét szentűl megőrized kebledben.

Ha ellenednek érczhomloka van, hadd tegzében nyiladat.

Kovács szeretne lenni a szerecsen, ki fehérek közt lakik.

Elesés által tanulunk járni, a költészet elleni hibák által verseket csinálni.

Ha a szenvedély ajtaját nem vagy képes ismét bezárni, ne nyisd ki a zárat.

Meztelenség éke a hazugságnak, fátyolozottság ékszere az igazságnak.

A bölcsnek nincs szüksége aranyra, mert ő már bölcsesége által gazdag.

Pálmáról beszélünk, de datolyát értünk alatta.

Bizton jár a macska egész nyáj egér között is.

Lassan megyünk előre az igazsággal; épen nem boldogulunk a hazudsággal.

Nevetséges, ha két bolond pöröl; boszuságot okoz, ha bölcs bolonddal veszekszik; halálosan szomoritó, ha két bölcs éles fegyverekkel küzd egymással.

Ha az előkelőnek kedve támad fejére állani, a nyomorultak alázatteljesen fogják megszólitani lábait.

Ha a rózsaszüretnek vége van, megvetéssel szól némellyik a rózsákról.

Oltsd el a lámpa olaját, ha a nap gyertyája lobog.

Veszély csak annak számára létezik, kinek nincs bátorsága, szembeszállani a veszélylyel.

Szállj le a sir torkába, gyalázója a halottnak! A hiéna is felfalja a holtakat, mellyeket megfertőztet.

Száraz csontokat mindenütt talál a kutya, s mentségekre minduntalan akad a gazember.

Irigyled oh bohó! a szultán bibor öltözetét! Lépj az ő atyjának sirboltjába s gondold meg, vajjon kedved volna-e viselni azon fényes turbánt is, melly e föld egykori legnagyobb emberének szétporló fejét fedi.

Mindig kicsinyek a gondolatok, mellyek a bolond agyában teremnek.

Mint valami bölcs, komolyan ingatja fejét, ha szél fú, a mák is – s tudjuk, milly parányiak a szemek, mellyek benne laknak.

Meg ne vess senkit, a kit nem ismersz. A kaktusz levele is szurós és keveset mutat, de dagadó és biborszinü a virág, melly a tövises levélből kinő.

A szelet szél szokta elűzni, hullámokat hullámok.

Ha nagyon vigan ég a fa, hamar lesz hamuvá.

A mi a viz tükre felett nő, annak gyökere a tó fenekén van – ha mindjárt maga a lotosz gyönyörü virága volna is.

A nemes czukornád is elvesztené édességet, ha a vörös tenger kákamocsárába ültetnők.

Ha a mosusz-kereskedő házában lakol, magad is mosusz szagu lészesz, ha nemes lelküek között lakol, magad is erényes leendesz.

Ha igazságos szultán hal meg, ne sirasd a nemes halottat, mert neki baja nincs, hanem sirasd az elárvult Törökországot, mert az mindent vesztett.

Nem az a gazdag, kinek erszényei vannak; az a gazdag, a ki az erszényeket használni tudja.

Hol van az Isten? kérdé egy bolond egy bölcstől. Szivedben nincs, válaszolá a bölcs, különben nem kérdeznéd, hol van.

A myrthus megtartja eleven zöld szinét, ha sárga kóró mellé ültetik is.

Ne dicsekedjél tartózkodásoddal, herélt őrzője a háremnek!

A ki a lovakról mondja hogy ugatnak, igaza van, ha hasonlóképen azt állitja a kutyáktól, hogy nyeritnek.

Jó öntudat, láthatlan hurija a paradicsomnak, kinek karján biztosan megyünk keresztül éhes és prédára leső tigrisek egész nyáján.

Ki a gyilkost öli meg, szintén gyilkos.

A szerencsét mindenki bérleánynak szidja, ki éjszakának idején észrevétlenül suhog el küszöbe előtt; de ha másnap háza közelében látja: kitárja előtte ajtaját s magához szólitja be.

A bölcs egy cselekedete tanulságosabb, mint száz szava a bolondnak.

A vak leány szivével látja szeretőjét, mivel szemével nem láthatja.

Ha barátod szép nejét véletlenül fátyoltalanul láttad, vájd ki mindkét szemedet, hahogy ujra barátod küszöbét kivánkozol átlépni.

Kit egyszer mint rabszolgát hordozott a teve pusztán keresztül, nem örömest hallgatja a pupus állatról való beszédet, még tiz év mulva sem, midőn szabadságát már megnyerte.

Az idő parittyázó nő, ki gyakran sokáig czéloz, de végre mégis eltalálja a bünöst.

Te, a ki nem tiszteled atyádat s nem becsülöd anyádat, fiadon fogod ezt megkeserülni, s leányodon fogod megbánni.

A fojtó füst nem árt többé annak, a ki már elégett a tüzben.

A törvény csak szegényeknek, a jog csak gazdagoknak szól.

A törvénynek kétféle magyarázatra van a biró szájában: egyik a rabszolga, másik az ur számára.

Valamint az önuralkodással egyenlő lépést tart a belső megelégedés, szintugy követi a boszuságot – a boszuság feletti boszuság.

Megvetendő az ékárus, a ki nem füzi többé sinórra gyöngyeit, ha a vevők száma apadni kezd; kárhoztatni való a dalnok, a ki dalainak arany kincseit keble kincstárába zárja el azért, mert kevesen méltatják figyelemre a költészet isteni adományát.

Mellyik szultán hasonlithatja magát a költőhöz, minden szultánok szultánjához? A költő országa a véghetetlen költészet; a költő alattvalói az ezer meg ezer versek; a költő fegyverei a villámló gondolatok, mellyeket fejéből szór; a költő kincse a népek imádása; a költő öröksége, mellyet az egész világnak hagy hátra, a dicsőség, melly sirjánál cziprusok között mecsetet állit, s melly koszorukat fon még utódjainak is, századokról századokra, valamig nemzetségi törzsének egy ága örvend a nap világának.

– Ne örömest irj levelet, és a mit kaptál, azt el ne égesd; mert a levél tanubizonyság.

– Sokat láss, keveset csodálj; sokat hallj, keveset higyj; sokat tudj, keveset beszélj; sokat kerülj, keveset félj; sokat dolgozzál, keveset költs.

– Mikor eszel, soha se haragudjál, haragjában az ember azt sem tudja: ludpecsenyét eszik-e, vagy főtt bakancsot?

Asszonyok számára. = Ha férjetek ollykor kedvetlenséget mutat, soha se kérdezzétek: mi bajod? – Elmondja az ugy is, ha valami fontos dolog, míg a kérdezéstől jobban elvadul.

Leányok számára. = Az emberek nem örömest házasodnak. Ez nagy baj. Még pedig nagy baj az egész társadalomra nézve. Ha a fiatal leánykák a helyett, hogy idegen nyelveken csevegni s zongorákat kinozni tanulnak; tanulnának szorgalmasan a háztartás munkáival s a családélet hivatásával megismerkedni, akkor megszünnék a férfiak házasságiszonya.

http://epa.oszk.hu/ Olvasnivalók a régmúltból