Napraforgók I

Közben a blog színe átalakult, mindegy, maradnak ezek az alapok.

Néhány szépség fotója, apró szöveggel. A napraforgókban van valami báj, ami a nyarat idézi, a meleget és a pihenést                        Elszomorodva                            Dupla tányér     Már rágcsálnak                                               Dongó ebéd Én csak eszem, semmi nem érdekel                       Rám süt a nap Meleg van itt                Lehajtott fejjel a tömegben Fél tányér                    Fény és árnyék

Panoráma

Még egy pár panorámafotót készítettem, de csak a blog tárhelyén tudom megjeleníteni. Nem számít, elfér.

Kastélyok bélyegen

Két szép kastély bélyegen, nem csak a szépségük, de az áruk is figyelemre méltó. Nem is olyan öreg bélyegek.... 20-40 év a bélyegek világában nem számottevő.

Szécsény: Forgách kastély

Ráckeve: Savoyai kastély

Az eredeti színük talán nem ilyen volt, de a masinám és a kor együtt alakította ki. Ezek 1986-bam kerültek forgalomba.

Régi bélyegek

Pár bélyeg amit lefotóztam, az itthoni képekről. Nem különlegesek, csak alapok. Az elsőn csak egy busz látható, de az iparunkra jellemző volt valaha. Hol van az már....

A másik egy csokor nárcisz,de  nem bélyeg, csak egy pecsétlenyomat. Eredetileg a lapra van nyomtatva, mégis szép.

Őszi képek

Itt van az ősz, vagy csak a szomjúság teszi.

A cseresznyefa egy kicsit siet, hogy ledobja a ruháját.

Mintha valóban itt lenne az ősz.

Kovászos uborka

Ezeken a meleg napokon szívesen fogyasztjuk, az uborkát az étkezések mellé. Vagy csak egy pohár víz helyett, egy fél kovászos uborka. Mindez különben is aktuális lenne, mert a szabadföldi uborka is jelen van a mindennapokban. Ennek már igazi nyári az íze. Nem sok a munka vele.

5 l. üveghez:

kb. 3-4 kg uborka, nem mérem, csak leszedem, ha kevés, akkor a két és feles üvegbe megy.

egy csokor kapor,

nagy marék só,

pár szem bors,

babérlevél, meggyfalevél

egy szelet kenyér,

Az uborkát megmossuk és kicsit átsikáljuk (szőrtelenítjük, már ha azt a szúrós valamit szőrnek nevezzük). A körömkefe tökéletesen megfelel erre a célra. Levágjuk a végét, ha keserű gyanús, akkor egy kicsit bővebben.

Bedobunk pár szál kaprot az üveg fenekére és a són kívül mindent fűszert beleteszünk.

Az uborkákat bevágjuk, ha nagyobb, akkor keresztezzük(négy felé) de nem vágjuk át teljesen. Beleállítjuk az üvegbe sorba őket(ha nincs teljesen tele, attól még sikerül). Fölülre beledugjuk a többi kaprot és leszorítjuk a szelet kenyérrel(sima fehér vagy félbarna kenyér). Langyos vízben feloldjuk a sót és beleöntjük az üvegbe, hogy a kenyeret is fedje be. Vékony tüllel lekötjük, vagy vékony konyharuhával(ha nincs más, megteszi a tiszta, de szakadt nejlonharisnya). Nekem egy öreg, vékony anyagom van, hasonló mint amivel a paradicsommagokat készítjük elő, száradni. A lényege, hogy a rovarok ne jussanak hozzá, de kapjon levegőt. Meleg helyen hagyjuk pihenni. Ha zavaros lesz (fehér) akkor ügyesen kivehetjük a kenyeret és még egy napig hagyjuk békén. Megkóstoljuk a levet, ilyenkor ha kell, lehet a sót pótolni. Nem az igazi, de még mindig jobb mint a se ízű.

Amikor kész van, kiszedjük az uborkát és a levét rászűrve a hűtőbe rakjuk. A kaprot egyebet a szűrőből eldobjuk(ha fokhagymával készítjük, azt felhasználjuk).

Innen bízzuk a családra, csak figyeljünk, hogy az uborka és a lé egy időben használódjon el. Az uborka nem szeret lé nélkül a hűtőben. A lé kitűnő frissítő a meleg napokon.

Csak ennyit találtam a fotózáshoz, de ha tovább halogatom, akkor legközelebb sem rakom fel.