Vadvirágok I

 

Mindenféle amit a természet hozott létere. Nincs színezve díszesítve, csak a maga szerénységében jelenik meg.

Hétvégi séta vadvirágai

Valahol ez is recept, végy egy kerékpárt és pattanj fel rá. Menj ki a
természetbe hogy pihent erővel és
kisimult idegekkel kezdd az új hetet. Megéri az a kis plusz fáradtság.

Cseresznyés pite II.

Kezdjük a szezonális recepteket felrakni. Amit ilyenkor lehet sütni, cseresznyeérés idején, később a többi gyümölcs következik.
A cseresznyés pite felkerült tavaly kelt tésztával, de most egy sütőporos változatban készült.Szükséges egy tepsihez:
1 sütőpor,
tej,
liszt(kb fél kiló),
só,
cukor,
vaníliás cukor,
pár kanál olaj,
pár tojás
cseresznye(később megy is jó ,de azt édesebben kell)

A tojásokat szétválasztjuk. Itt hat darabot használtunk fel az egy tepsihez. A sárgáját összekeverjük egy csípet sóval, és valamennyi édesítővel(vagy cukorral), a vaníliás cukrot is beleszórjuk, de ha elmarad senki nem veszi észre. A lisztet és a sütőport elkeverjük és a tojássárgájához adjuk. Nem szoktuk mérni a lisztet, inkább csak gondolomra. Kevés tejet adunk hozzá, hogy egy laza masszát kapjunk, és egy kanál étolajat is belekeverünk. Amikor már együtt van az alapanyag bekeverve, akkor a tojásfehérjét verjük kemény habbá, egy-két csepp citromlével, vagy végső esetben két csepp ecet is megteszi. Teszünk bele egy kevés édesítőt vagy cukrot.
Hozzáadjuk a bekevert tésztához.
A tepsit kicsit megkenjük olajjal és vékonyan megszórjuk liszttel. A masszát beleterítjük a tepsibe, kicsit elsimítjuk a tetejét.
A cseresznyét kimagozzuk, ha  lehet pár órával előbb, vagy este és kicsit édesítve hagyjuk pihenni, hogy kiadja a levét. Az édesítésnél óvatosabban mint a meggynél, hiszen nem olyan savanyú. Kicsavarjuk az engedett levéből és rászórjuk a tepsiben levő masszára. Ha nem volt időnk pihentetni a cseresznyét, akkor a szemeket egy kicsit rázzuk össze liszttel, hogy a leve ne áztassa el a tésztát. Ha leterítettük, mehet a sütőbe, csak akkor nyomkodjuk lentebb a gyümölcsöt, ha gyanús hogy nem süllyed a tésztába. Türelmesen sütjük tűpróbáig, addigra szép aranyló barna lesz a teteje. Kicsit hagyjuk hűlni, szeletelés előtt.

Nem kell megszórni semmivel, mutatós a maga természetes színében, a cseresznyedekorációval. Esetleg szeletelt pite mellé. a tálcára pár szem száras cseresznyét teszünk, megmosva és leszárítva.
A felszeletelt fotók lemaradtak, mert sütés után lekaptam, de később elfelejtetettem.
A kimaradt cseresznye leve mehet a gyümölcslevesbe legközelebb, vagy felforralva és üvegbe rakva szörpnek, ha már mostanában ilyen hűvös a nyár. Normálisan a hűtőből is elfogy üdítőnek, egy kis ásványvízzel, vagy tiszta vízzel.

Vihar után

 Egy kis ijesztgetés ma délután. A vihar kezd elvonulni és már látszik a világosság is. Rendes égiháború volt, zenével és csapadékkal.

Ez már utána van, ráérősen kerestem valami témát és megcsillant a lehetőség.

Szamóca szedési recept

Szamóca a tányérkán, kis dekorációval.

Ebbe az esős időben írok egy kis eper receptet. Ha folyton esik, akkor esernyőt is tegyünk a fejünk fölé, és tartjuk a harmadik kezünkkel, esetleg a fogainkkal. Egy guruló esernyő is megteszi(majd ha feltalálják).

 Kezdésnek a ruha az eper szedéshez. Ha lehet vízálló legyen és feltétlenül zárt cipő, mert ez hideg eső. Most ne nosztalgiázzunk a langyos esőkön, fogadjuk el ami van. Ha beöltöztünk akkor kezdhetjük is a hajolgatást, most a térdelést mellőzzük. Hajolgatás közbe minden szem szamóca egyszínű nagyjából, a talajjal ahol terem. Az eső ráverte a földet, tehát csak tippeljük nagyság alapján, hogy melyik az érett. Tapintani nem kell, mert az hamis eredményt ad. 

Mire a szemünk kiesik, hogy az áttetsző pirosságú szemeket leszedjük, megtelik a tál. Mi pedig kezdünk hasonlítani, azokhoz a bizonyos négylábúakhoz akik szeretnek turkálni. A kezünk fekete(ha a talaj feketeföld) és rettenetesen sáros. Ha egy kicsit fölhúztuk a ruhaujját akkor nem terjed tovább. A lábunk nehéz, mert a talaj egy részét a talpunkra szedtük. Ha besétálunk a tállal, a lábbelit felejtsük kívül, de ha van kerti csap, okosabb ott kezdeni a munkát. Lerakjuk a tálat, mellé egy hasonló nagyságút és teleengedjük vízzel. Jobbra dobjuk az epret a két tál között, vízcsere és vissza. Ezt addig játsszuk míg nem lesz tiszta a víz. Praktikus a világos tál.

Ha tiszta a víz az utolsónál leszedjük a szárat is. Ekkorra már kimérgeskedtük magunkat a félérett szemek miatt. Azok világítanak, a túlérettek meg szétfolytak a vízbe. Ha lehet ne vágjuk az egészet a kukába, ennyi munka után. Ráadásul lehet hogy, ebbe az évbe többször lesz ilyen eprészés.

  A tiszta epret elhelyezzük az asztalon kezdésnek(vagy a hűtőbe, ha később szaporodik a család). Tovább semmi dolgunk, az eper elfogy észrevétlenül. Éppen ezért gyorsan szedjünk pár pirosabbat egy kistányérra, amit majd elfogyasztunk. Finom natúran is, de előtte a fényképezőgépet is a kezünkbe vehetjük és megörökítjük. Ha azt szeretnénk pirosabbak legyenek a szemek, tegyünk a tányérra fehéret. Tejszínhab (itt csak tejföl volt a kezem ügyében) és lehet fotózni. Utólag a képet körbevágjuk, hogy az ujjaink ne szerepeljenek és azért is, mert a fáradt igyekezettel a fotómasina zsinórja is belógott.

Jó étvágyat!

Nyári hangulat Pünkösd ünnepén

Ez a pipacs mező a bazsarózsákat helyettesíti.

 

A lilaakác is színesíti a tájat, makrofotóval.

Itt már egy akácerdő látszik, de ez csak fotós trükk, egy kis csoport az egész, nem egy erdő. A tüskéi a fehér akácéval versenyre kelnek, nem bújtam nagyon az ágak közé. 

Távolabbi séta, de nem túl sok kép készült, a cél nem is az volt. A bárányfelhők mégis megállítottak néhány fotóra. A rét nem elég virágos,mert egy részét levágták, benne a színeket, búzavirág, pipacs konkolyt meg összesen egy szálat láttam, de nem bántottam, védett is, és nem is szerettem volna lefeküdni a fűbe egy fotóért. Majd legközelebb... másfelé talán...