Hozzávalók: (
hogy ezt minek írjuk le, ezen már sokat gondolkoztam)
Meggy
cukor (nálam édesítő kerül bele)
Nátrium-benzoát
Most az hogy leszedjük a meggyet természetes, ha nem vásároltuk valahonnan. Ha magunknak szedjük nem sok szár lesz rajta, sokkal gyorsabban haladunk. Leszedjük a maradék szárat és átmossuk a meggyet többször. Itt már dönteni kell, hogy meggy húsát felhasználjuk-e vagy eldobjuk.
Ha nem kell, akkor elmaradhat a magozás. Én magoztam, hiszen a meggyhús tökéletesen felhasználható lekvárokhoz, krémekhez. A kimagozott meggyet ledaráljuk, vagy kézzel kicsit összetörjük, és engedjük hogy a levet kiadja. A legtetejét megszórjuk kicsit cukorral (vagy édesítővel) mielőtt lefedjük, és hagyjuk pihenni 8-10 órát, érdemes sok édesítőt(cukrot) tenni hozzá, hiszen elolvad a pihenés alatt. Mikor letelt, akkor leszűrjük a levét, ha szeretnénk hogy a szörp legyen sok, akkor textilen is átszűrjük teljesen lecsöpögtetve, csak a tömény hús marad ki. A léhez adagoljuk a cukrot(édesítőt)ha kell még, és elkeverjük benne amíg megolvad(cukor, kb. 70dkg 1 liter léhez, de ha a meggyhez adjuk alapból, akkor is hasonló az arány). Ha nem teszünk hozzá vizet, hidegen is elrakható. Az édes szörpöt üvegekbe adagoljuk csipet tartósítót szórunk a tetejére és lezárjuk, mehet a polcra. (A tartósítót tehetjük egy vékony réteg celofánra a tető alá, akkor nem kerül a befőttbe, de segít az elállásban.)
Ha teljesen biztosra akarunk menni(nagyon sok soká használjuk el) lehet forralni is a szörpöt és úgy rakni az üvegekbe, a szokásos száraz dunsztba pakoljuk másnapig pihenni.
Lekvár, dzsem:
A kimaradt meggyhúst feltesszük a tűzhelyre és folytonos keverés mellett lekvárrá főzzük. Ha nem akarjuk hogy darabos legyen, akkor egy kicsit mixerrel összetörjük, de nem fontos. Félkészen megkóstoljuk, hogy elég édes-e, itt még lehet édesíteni, ha szükséges, de utána addig főzzük míg elolvad, eloszlik a cukor. Ha készen van, üvegekbe adagoljuk, lezárjuk, és mehetnek a szörpök mellé. Nem kell sokáig főzni, elforralni a levét, gyorsan kész van.
Újra itt a meleg idő, és eszembe jutott, hogy kezdhetem az aszalást. Most a közép érésű cseresznye lett az első áldozatom. Még nagyobb mennyiségbe nem csináltam cseresznyét, csak egy pár marékkal, de kapós volt. Haladós a szedés, mert az idén elég nagy szeműeket hozott a fa egyik oldala, azért az északi felén is elfogadható, mert a vége felé ráfanyalodtam, hogy ne kelljen a fa tetejére létrázni, csak a lépcsőskés apróságról szedegettem. Valahogy jobban bízok a lefelezett cseresznyében, hogy lakómentes, ezért eleve úgy terveztem. Megmostam a leszedett szemeket és lelkesen feleztem. Közben azért ellenőriztem, hogy van-e vendég, de nem volt, viszont pár szem kezdett már barnulni és ezektől megszabadultam..
Ne részletezzem, a vége felé már sokalltam is a leszedett mennyiséget egy délutánra. Mindegy elkészült és már teregettem is ki a napra a jó melegbe, lefedtem a vékony anyaggal és ruhacsipeszekkel rögzítettem a szél ellen, meg persze az esetleges méhecskéktől egyebektől. Minden nap többször átkevertem egy kicsit, ha arra jártam, ő már lassan készen van.
Ideje is, mert összetereltem, hogy átadja a helyét a meggynek. Ma már azt raktam a legnagyobb részre, amikor az eső megengedte, ilyenkor kicsit nehezebb, hiszen fedél alá kell helyezni az egész tákolmányt. Most már látszik, hogy a sok cseresznye összemegy és egész kis helyen lehet tárolni, a majdani vitaminhiányos időkre, vagy csak, csipegetni úgy. Szükségből a gyümölcslevesbe is elférne, de arra jó lesz az üveges is. 
Megindult a foci világbajnokság 2014-ben a mai napon. A vendéglátó ország Brazília. A kabalaállat a (matakó)tatu Fuleco nevet viseli, a brazil zászló színeiben ábrázolva.
Nekem tetszik ez a kis állat, de ezzel nem vagyok egyedül.
