2011. február 27., vasárnap
2011. február 25., péntek
Elbíztam magam.
Múlt héten lelkesedtem az első rügyektől. A pár kis virágkezdeményezéstől. Ma reggeli fotókat raktam be. Azóta is egyfolytában esik. Miért is gondoltam, hogy itt a tavasz? Mert olyan jó hinni. Élvezni a napsugarakat. Mintha mi is ujjá élednénk tőle.
Most erre várni kell egy kicsit. Most kijutott, visszamenőleg több évi? Behozza a természet a lemaradást. Vagy úgy döntött Ő is agresszívabb lesz. Persze még szerencse hogy a természet nem bosszúálló! Megy a maga útján.
Édes élet!
Szakemberek szerint a cukor ára jövő héten tovább emelkedik, eléri a 400 forintot is. Van egy kis cukorfelvásárlási láz.
Ennek oka, hogy a cukor két harmadát importálják. A behozatal pedig nehézkes, ugyanis kevesebb cukrot tudnak előállítani a világon a szélsőséges időjárás miatt.
Csak tudnám, hogy miért kellett nekünk bezárni a cukorgyárakat. Ha ezt valaki elmondaná, annak örülnék....
Vagy a cukorrépa termelés csökkentése?????
Hm?????
Nem fogyasztok sok cukrot, de a méz is édesség, és ha oda begyűrűzik, akkor.
2011. február 20., vasárnap
Munkácsy évforduló.
Munkácsy: Pálmaházban |
Munkácsy: Virágcsendélet |
Müncheni akadémián tanult festészetet Wagner Sándor műhelyében, tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Társulat támogatta. 1867-be visszatért Pestre, hol Eötvös József miniszter 800 forint ösztöndíjban részesítette Munkácsyt.
1891-be hozzáfogott az akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás c. képhez. A műhöz különböző embertípusokról számtalan fotótanulmányt készített Magyarországon. 1893-ban fejezte be a munkát.
Munkácsy: Honfoglalás |
Mivel most évforduló van, elfér itt a bejegyzés.˝Az aranyecset ˝ mesterét kedveltem, szinte gyermekként. Pedig nem annyira a festményeit, mint az élettörténetét olvasgattam. ˝A nap szerelmese˝ tudott valamit, amivel maradandót alkotott. A restaurátoroknak kicsit sok a dolguk a festékanyagával, hogy maradandóak legyenek a művek, továbbra is. A honfoglalást órákig lehet nézegetni. Itt nem látszik, de a részletek aprólékos nézegetése az igazi élmény. Persze egy idő után vagy a kísérőnk, vagy az idő jelzi, hogy ennyi és vége. Mennyivel több képünk lenne, ha nem idegenben alkotott volna legtöbbet. A tehetségek akkor is elvándoroltak.( Ma szintén hasonló cipőben járunk).
2011. február 19., szombat
2011. február 15., kedd
Színes rizs.
A sárgarépát megtisztítjuk, apró kockára vágjuk, egy picit előfőzzük, fűszeres vízben.
A rizst egy kis kanál olajon pirítjuk kevés ideig. Csak éppen hogy fényesedni kezdjen. Ráöntjük a félig főtt sárgarépát. Megszórjuk aprított petrezselyemmel. Borsikafüvet (fotó) is darabolunk rá, ugyanúgy, mint a petrezselyemzöldet. Kevés kurkumát teszünk bele (késhegynyit). A sáfránnyal finomabb, de az jóval drágább. Óvatosan adagoljuk, elég intenzív íze van. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A színe aranysárga lesz a rizsnek. Félig megfőzzük, időnként keverve, vagy rázogatva. Majd lezárjuk a hőt és hagyjuk kipörögni. Nem tapad össze. Tökéletes köret egy kis húshoz, vagy csak fasírthoz. Nyáron persze lehet akár a rántott cukkini kísérője. Remek vacsora, de levessel főétkezésnek is tökéletes.
A mennyiséget nem írom le, mert ez teljesen egyéni ízlés dolga. Hasonlít a rizibizihez, de hüvelyes nélkül van elkészítve.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)