Nosztalgiázzunk egy kicsit.
Forralt bor
Fél literhez kb.:
4,5 dl bor, fahéj(1 rúd, vagy egy mokkás kanálnyi), pár szegfűszeg, cukor, (szemes bors, esetleg szegfűbors)
A borba feloldjuk a cukrot és a fűszereket is beleadagoljuk. Lassan kevergetjük, hogy elolvadjon a cukor és a fűszerek aromája is beérjen (ha a fahéj por, csak a vége felé adjuk hozzá). Nem forraljuk fel, inkább addig melegítjük, míg eléri a forrásponthoz közeli pillanatot. A szegfűszeget praktikus kivenni belőle, mert ha valaki ráharap, akkor annyi a készítőnek.
Ma már néha narancshéjat is reszelnek bele.
Kalapkúrához enyhe náthára is jó! Utána be a takaró alá és izzadni. Mértékkel és ésszel semmi gond nem lehet.
A disznótorokhoz elengedhetetlen volt, amíg kint dolgoztak a mínuszba. Még ha hajnalba egy stampedli pálinka is került, akkor is kellett. Ebből egy- két kortyot a nők is elfogyasztottak. Volt olyan férfi aki még őrölt borsot is kért az italába. Nem sokat, csak egy csipetet.
Általában házi borból készült. Igazira gondolok, nem valami vacakra. Fehér és vörös is megfelelt a célra. "Nem a bicskanyitogató fajta a megfelelő" idézet a régi emlékeimből.