Hagyjátok meg......

Hagyjátok meg az ártatlan naivitásom.

Miért kell lerombolni
,olyan jó hinni valamibe,
nem fontos hogy valós,
vagy csak álom.
De kell a naivitásom!
Különben üres leszek,
és semmibe többé nem hiszek!

Nincsenek számotokra szent dolgok,
és magánélet,család.
Csak letörtök minden álmot,
De nekem hagyjátok!
Nincsenek békés határok,
emberek tisztelete,
csak gyűlölet izzik bennetek,
de engem ne...

Számomra létezik a szeretet,
és nincs határhoz,nemzethez kötve
S ti ezt akarjátok elvenni,
pedig ez lehet, nem is naivitás
csak emberszeretet.

(Csendbe ülök a monitor előtt,
olvasok,s nem értem,
hol a szeretet,merre vannak az igaz
emberek.
Mert az nem lehet, hogy
azért ül le, a düh és a gyűlölet
edényét kiborítja,és másokat szomorítani,
embernek örömet nem okozhat.)

De lehet hogy csak nekem tűnik furának,
És más embereknek, ez természetes..
De nem,mert akkor nem

érdemlik meg ezt a nevet.
Vagy csak a naiv ember lehet,
ennyire...eltévedt.



Egy csendes este jegyzete,melyet összegeztem magamba, egy kis internetes szörfözés után.

Esik

Folyamatosan,de elkésve.
Nyáron kellett volna,de akkor valahol csatangolt az eső.
Most próbálja jóvátenni...
De késő is, kevés is.
Ez már nem segít sokat a földnek..
Valahol elromlott valami,
ennek nem így kellene lenni.
De ellene tenni nem lehet..
Valahol mi emberek is segítettünk.
Lehet hogy mégis a zöldek gondolata a megoldás.
De milyen eszközökkel?
"Ejnye,ejnye," ez kevés,de én nem kedvelem az erőszakot.
Ha kedvelném nem is lennék itt..