Mikulás napja

 

Nosztalgiázzunk egy kicsit a mikulásról.

A Mikulás mindig azt juttatja eszembe, hogy cipőt tisztítani. Gyermekként saját kezűleg kellett megcsinálni. Folyton aggódtam hogy esetleg nem elég tiszta. Vagy valaki elviszi onnan, ahova tettük. Mennyi örömet okozott a másnap reggeli elővétel. Míg a mai jelentősége megváltozott. De szép nosztalgiázni ezen....A szomszédok beöltöztek (ma már tudom) és jöttek krampuszok,  Mikulás. Előttem vannak az apró fűzfavesszők, amit a krampusz hozott. Ugyanakkor a szaloncukrot is. Hiszen a Mikulás kísérőjeként feladata ez volt. Az engedetlen és rossz gyermekeket megfenyíteni. Azok a vesszők parányiak voltak. Nem kellett félni. Lányokat amúgy sem bántotta a krampusz. Szép idők voltak

Céklasaláta (nyersen)

Ígértem a nyers céklasalátát. Hát....
A céklát lereszeltem karcsú, hosszú csíkokra. Fehérkáposztát is csíkoztam hozzá, mert kicsinek találtam a céklát. A zsenge céklaleveleket itt is felhasználtam.
Öntetfélét készítettem. Egy deci vízbe egy fokhagymát préseltem. Gyengén sóztam. Borecetet öntöttem hozzá (szájíz dönti el). Nagyon kicsit édesítettem és belekevertem a céklás alapba. Pár órát pihent, néha átforgattam egy kicsit hogy átjárja az öntet. Sikerült, mert mire eszembe jutott hogy fotó kellene, csak ezt találtam a tál alján. Hajlandó vagyok főétkezésként is megenni, jó pár órát kibirok vele, éhenhalás nélkül.

Cékla saláta

Lassan a céklára is sort keríthetünk, mint receptre. Sok nem lesz, mert nem túl kedvelt, csak én eszegetem. Enni kell. Olyan sok dolgot nem ehetek, hogy kénytelen vagyok a lehetők között válogatni. Ugyanakkor legalább örömet okozzon a fogyasztása. A tavaly téli 10 kiló mínuszt jó lenne újra megcsinálni. Apránként persze. A két kiló vissza jöttet, pedig száműzni.

Céklasalátát írom le. Csak natúran mert ma nem volt kedvem ezt is, azt is, tenni hozzá.
Szükséges: (2 személy, a többi nem szereti)
Cékla, só, borecet (vagy ételecet) pici cukor, egyéb fűszerek ízlés szerint.

Megpucoltam a megmosott céklát. (földes volt), felszeleteltem,  kicsit feltettem párolni. A leggyengébb középső leveleit leszedtem,  félretettem. Sót tettem a főzővizébe. Mikor már roppanósan puha volt, levettem. Picit édesítettem és hagytam hűlni. Mikor félig kihűlt, borecetet adtam hozzá. Teljesen hidegen adtam hozzá a zsenge leveleket. A fotó kedvéért párat egybe hagytam, úgy is finom. Rendesen belecsíkozom a salátába.
Pár órát pihentettem.

Legközelebb a nyerset írom le. Majd a jövőhéten csinálok úgy is.

Csirkepörkölt nokedlival.

Ehhez nem is kell igazi szöveg. Csak egyszer valahogy a gépem elé került. Biztos valami sütemény is volt aznap. Most fedeztem fel hogy még a mappába díszeleg. Sima csirkemell megpárolva, egy kis hagymával. Színesítő azt hiszem, csak piros arany volt. Mindig megfogadom rögtön leírom ha valamit lefotózok, de elmarad néha. Persze a feledékenység......

Karfiolos nemtommi

Akkor vegyünk le egy kicsit a derékméretből. Ehhez a főétkezésekbe is kell szigor magammal szemben.
Mennyiséget nem írok, ez egy szabadon alakítható étel. Ki mit szeret abból tesz többet.
Gyengén sós vízbe pár karfiolrózsát pároltam( nem párat, de a többi a családnak, rakott karfiolnak, majd azt is leírom, ha el nem felejtem).
 Néhány apró krumplit megfőztem. (ha nagyobb akkor felvágva) Két kis szál sárgarépát is hosszába szeltem és megpároltam. Mindezeket ugyanabba a vízbe.
Hőálló edénybe raktam őket, és megszórtam petrezselyem zölddel. Étkezés kezdete előtt pár perccel kevés reszelt sajtot szórtam rá (fotón ebbe az állapotba van). Mikróba, és már ehetem is.
A levet persze nem dobtam el.

Karcsúsító leves

A karfiolos ˝nemtommi˝ maradék levébe kicsit raktam vissza a párolt dolgokból. Kevés petrezselyemzölddel megszórtam, és bemeséltem magamnak hogy ez a leves.
Még csak nem is volt rossz.