Csemege

Felirat hozzáadása

Csemege nagy melegben. A fölösleges epret megtisztítjuk és megmossuk. Tésztaszedőn picit leszárítjuk és mehet a fagyasztóba. Gurulós marad. Nagy melegbe kis tálba tesszük és fél óra múlva már ehetjük is. Fel lehet használni igaziból is, de ma ez volt a csemege. Nem a nagy meleg miatt, csak úgy.

"Kedves" növényeim jelentkeznek a kertbe, ők azok akik a talajból kifordulás után még próbálkoznak élni egy kicsit. Porcsin a becenevük erre.

Csúsztatott palacsinta (palacsinta torta )

Palacsinta torta

Csúsztatott palacsinta

Fél liter tej,
4-5 tojás.(3 is elég),
Csipet só,
Liszt,
(esetleg csöpp sütőpor)

Csúsztatott palacsinta az alap, amiből készítem.
Négy- öt tojást felütök, szétválasztva a sárgáját és a fehérjét. A sárgáját fél liter tejjel összekeverem. Csipet sót adok hozzá. Kevéske(késhegynyi) sütőport szórok bele. Valaha ezen a késhegynyin sokat gondolkoztam, meddig tart a kés hegye? Fél centi? Vagy akár a feléig?( A fél centi bőven sok, ha megpúpozzuk)
Összekeverjük, a kézi habverő a leggyorsabb. lisztet adagolunk hozzá, hogy egy gyenge palacsinta tészta legyen. Addig pihentetjük, ameddig a fehérjét habbá verjük. Lazán összeforgatjuk a masszával, és kezdhetjük sütni. ugyanúgy mint a többi palacsintát. Csak az egyik oldalán sütjük meg, ha szilárd a teteje, ügyesen tányérra csúsztatjuk. Még a következő sül, addig a palacsintára terítjük a tölteléket (vagy szórjuk). Nem hajtjuk fel, úgy marad, mintha tortalap lenne. Addig folytatjuk, amíg van tészta, vagy amilyen magasra akarjuk, a többit másik tányérba. A legfölsőnek mind a két felét megsütjük. Tortaként szeleteljük. Lehet díszíteni a tetejét bármivel, de nem szükséges. Jól néz ki a maga alapszínében. Az aranysárga szint a hagyományos tojás adja (lehet pici sáfránnyal besegíteni).
Itt a két palacsintasütő használata komoly gyorsaságot (kapkodást)igényel, de ilyen melegbe muszáj.

Amivel megszórjuk azt készítjük el, először.
Eper (krém, mártás, dzsem,) valami. Mindegy minek nevezzük, tőlem lehet párolt eper is.
A szamócát megtisztítom és egy edénybe felteszem főni. Nem teszek alá semmit, ereszt levet, csak keverem egy kicsit. Gyorsan felforr és kiengedi a levét. Leszűrőm mint a tésztát. Az epret picit visszateszem a tűzre, cukorral (édesítővel) megszórva. Főzöm egy keveset, amig a cukor megolvad vele, és átvesz az ízt. Ezt kanalazom a palacsinta lapok közé.

De megteszi akármilyen nyári gyümölcs.
A másikba kevés vaníliával ízesített cukor (itt édesítő) van. A cukorkeverő tálacskába tettem a szeletet. Amíg a fotó elkészült.

A szamóca levét amit leöntöttem, natúran a hűtőbe rakom. Jégkockával hűtve, vízzel, kevés cukorral tökéletes ital a meleg napokon.

Nyári képek

Hétvégi fotók. Naplemente itthoni. A pipacsmező útközben, hazamenet lett lekapva.

Naplemente

 

 

 

 

 

Baki baki hátán, igazi fotós tudomány.

Hát ő is hazai termés. Nem igazán kellene büszkélkedni vele, de ha akarom akkor nem sikerül így.

Csak a design

Várakoznom kellett, kicsit többet a kelleténél. Gondoltam, mindez ülve könnyebb lesz. Eddig fel sem figyeltem a divatos székekre. Vagy kevesebbet vártam? A szék háttámlája s alakot formáz. Csakhogy a gerincünk görbülete a testmagasságtól is függ. Egy kosarasnak máshova esik, mint nekem. Ilyen erőteljes görbületet, viszont élőbe még nem láttam.

 Formatervezett székek, én nem értem. Ívek és vonalak, de olyan vacak rajta ülni. Kész ficam. Miért is kell ez nekünk? Ki veszi meg ezt a designt. Legalább ráül pár órára előtte? Vagy csak az számít, hogy jól mutasson. Ennek semmi értelme hosszú távon.

Addig is ülnék valahol

Vacakok a székek,

Ezt vajon ki vette,

Ráültetném őt is

Az élet csupa üzlet.

De én vajon mire üljek?

Gyorsan utánanéztem a székeknek az interneten. Azt a fazont nem találtam meg. Párat  azért összeszedtem kíváncsiságtól vezérelve. Ezek a szolidabbak, amikkel gyakran találkozunk. Nem olyan kényelmesek, de a célnak megfelelőek.

Egy elég szokatlan designt is berakok a végére. Formáját tekintve megdöbbentőnek tűnik.

˝Verner Panton formatervező 1959-60-ban alkotta meg a Panton Chair-t, mely hajlított alakjával az akkori design kiemelkedő újítása volt. A forma zsenialitását mutatja, hogy mind a mai napig megállja a helyét a legmodernebb enteriőrökben, nappaliban, irodaházban, kávézóban, sőt, még templomban is! ˝

A véleményemet nem írhatom le, mert nem emlékszem hogy ültem volna rajta.