Ezeket a régi írásokat kigyűjtöttem, akkor nem dobom el, hanem fölrakom. Kicsit sok munka volt vele. Átlapoztam pár évi újságot! Nekem remek szórakozást nyújtottak. Kedvelem ezeket a régi írásokat.
 |
| Felirat hozzáadása |
Babonaságok.
Nem szólhatunk elég gyakran a babonaságok ellen, mellyeknek – ki hinné? – még felvilágosodott XIX. századunkban is csaknem naponkint merülnek fel népünk között gyakran szomorú következményű, de mindenkor nevetséges és sajnálatra méltó példái. Irtsuk ki e kártékony dudvát és értelmiségünk e szégyenfoltját tövestől gyökerestől, melly ott is megterem, a hol keresni már eszünk ágába sem jutna.
„Pirulva kell megvallanom – igy ir egyik vidéki érdemes tudósítónk – hogy nem csak a városunk körülötti falukban; de még városunkban is felütötte, vagy legalább még eddig szét nem szedte sátorát a babonaság. Néhányat röviden elmondok itt, nem azért, hogy valaki kövesse őket; hanem mert akad talán olvasóm, a ki kissé elszégyenli magát, ha bele néz ebbe a tűkörbe. Kezdem tehát eleitől:
1. Szent András napja, különösen a leányok előtt valóban szent, mert az nap egész 24 óráig bőjtölnek, és estve midőn lefeküsznek, férfi nadrágot tesznek fejök alá, hogy álmukban megláthassák azt, kivel megosztják majd jövendő életüket, azaz: a ki férjök lesz.
2. Lucza napján a nők s leányok, varrást, fonást, lugzást, kenyérsütést pénzért sem tennének, mivel, ugymondják a nő a ki boldog, boldogságát rontaná el, a boldogtalan pedig még nagyobb boldogtalanságot szerezne magának, a leány a férjhezmeneteli szerencséjét rontaná el, mit egy fehérbe öltözött nő, kinek kezében guzsaly, orsó, meszelő stb. van, s ki a kürtőn szállana alá, rögtön teljesitene szóval és tettel.
3. Lucza napján a férfiak közül egy kis tehén-fejő székecskének készitéséhez fognak, mellyen naponkint kell valamit faragni egész karácsony estéig, melly napon bevégzik, hogy azon a széken azután az éjféli misén ülve megláthassák az azon helységben létező boszorkányokat. (Illy eset adta magát elő mult karácsonkor Tatán, mint azt e lapok közlék.)
4. Karácson előestéjén van még sok más babona, különösen a leányok részéről, p. o.
a) Ki ne evett volna mézesmákos gubát, vagy legalább ne ismerné? Azon gubát forró vizzel szokás leönteni, hogy megpuhuljon, melly viz azután a gubáról külön edélybe leszüretik, mellyet a házbeli leány félre tesz, és éjféli mise után megmosdik vele, mit letörölni nem szabad, hanem, ugy vizesen lefekszik, mert álmában a jövendőbeli férje fehér kendővel letörli.
b) Éjféli mise alatt ólmot olvaszt a leány, és egy tele tál vizbe kiönti, azután azon kiöntött ólomból magyarázza jövendőbeli férjét, azaz: ha musta forma látszik az ólomban, tehát csizmadia; ha kalapács, kovács vagy lakatos; ha pedig gyalú, asztalos stb. lesz a férje. Nálunk egy kisasszony hegedűt és vonót magyarázott ki az ólomból. Örült-e a czigánynak? nem tudom.
c) Karácson előtti nap vacsorája után, a szemetet, mellyet a ház leánya a szobában összesöpört, kivetni nem szabad, hanem rakáson marad egész éjféli mise alatt, a mise után a leány felszedi kötényébe, és kimegy vele az utcza közepére, és ott lassanként hányja ki kötényéből, mind addig; mig kutyaugatást nem hall, azon ugatásra jól kell neki figyelnie, mert a honnan a hang jön, arra fogja őt vőlegénye elvinni.
d) Éjféli mise előtt tele pohár vizbe egész tojást összetörnek, és az asztal alá teszik, a mise után megnézik, millyen figurává vált a tojásbél, s abból magyarázzák a jövendő hitest a leányok…
e) Ismét éjféli mise alatt elmennek a leányok olly háznak fészerét rázni, melly szalmával van födve. A szalmafödelét kötényökbe (vagyis előkötőjökbe) rázzák meg háromszor, azután megnézik a hulladékot; ha buza szemet találnak, legényhez, ha pedig rozsot, akkor özvegyhez mennek férjhez.
f) Sok házban mielőtt éjféli misére elmennek, annyi hasábfát, a mennyi személy van a háznál, felállitnak. Mindenik hasábnak neve van a házban lakó személyek közől. Midőn pedig visszajönnek, mindenik először a kulcslyukon bekukkant, azután nyitják fel az ajtót, a melly hasábot földre dőlve találnak, azon házi személynek egy év alatt meg kell halnia.
g) Éjféli misére sokan visszájárul öltött ruhában mennek; hogy megláthassák a boszorkányokat. – – Kell-e ennél még több ostobaság?
Pedig még többet is irhatnék a babonáskodásról; de ugy hiszem, ezuttal ez is elég, hogy a józan gondolkozót sajnálatra gerjeszszék azok irányában, kik még illy vakságban tengődnek.”
U… Pál.
http://epa.oszk.hu/
A tavaszi kikericsekben lehetett gyönyörködni.
Verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) a poloskák családjából. Nem egy harcias fajta. Nem csíp. Sikerült elkapni a szerelmi életük pillanatait. Rengetegen voltak egy helyen a kikerics körül.
