2012. július 27., péntek

London 2012



Folytatnám a napraforgókat, de pár szó az olimpiáról…..


Eskü:
„A legfontosabb dolog az olimpiai játékokban nem a győzelem, hanem a részvétel, hasonlóan az élethez: nem a diadal, az igyekezet a fontosabb. A legalapvetőbb dolog nem az, hogy legyőzd társaid, hanem, hogy küzdj jól.”

Ma elindul az olimpiai nyitás Londonban. A férfiak nagy része rátapad a televízióra, hacsak nem személyesen van jelen a nézők között, ugyan a jegyárak elég változatosak(20-700 font). Ilyenkor elfelejtenek mindent, csak a drukk van. Nem csak a férfiak, de a nők is szívesen lelkesednek. Én nem vagyok komoly sportrajongó, de még engem is büszkeséggel tölt el ez a régi hagyomány. Picit odapislogok az eseményekre, ha időm engedi. Meg ha lesz kedvem.

 
Egy kis kölcsönvett humor:

– Hogy hívják a sportos italt?
– Olimpia.
 * * *
– Miért bicegsz?
– Focibaleset!
– Szoktál focizni.
– Nem. Csak tegnap a meccs végén belerúgtam a tévébe.
* * *
Focimeccsen egy nő állandóan bekiabál:
– Hülye bíró! Te féleszű barom! Hogy szakadt volna a fejed az anyádba!
Az egyik néző, akit már nagyon idegesít, beszól neki:
– Hagyja már azt a szegény bírót, nem csinált az semmi rosszat!
Mire a nő:
– Ne mondja már! Elvégre mégiscsak az én férjem, nem a magáé!
* * *
Vége a focimeccsnek. A vesztes csapat kapitánya odamegy a játékvezetőhöz és kezet nyújt neki:
– Jó kis meccs volt. Sajnálhatja, hogy semmit sem látott belőle.

2012. július 26., csütörtök

Napraforgók III

     
 
   Ebédelünk               De jó egy kis árnyék
Idesüüüűűűt!                      Lassan hullanak a szirmok
Élénk fény                  Ragyogás
Én egyedül vagyok             Hullanak a színeim
               Csak egy falatot                       Ugye nem engeded ide
                                                       azt a meleg napot?

2012. július 24., kedd

Napraforgók II

A többit legközelebb...
     
 
               Lehajtott fejjel                  Ragyogó aranyszín
Fényben úszva                          Sokan vagyunk
Kicsit lemaradtam                    Szomorkás vagyok
Az a folyamatos étvágy           Még éhes vagyok
Háttal a napnak          Sok testvér együtt

Napraforgók I

Közben a blog színe átalakult, mindegy, maradnak ezek az alapok.
Néhány szépség fotója, apró szöveggel. A napraforgókban van valami báj, ami a nyarat idézi, a meleget és a pihenést     
 
                Elszomorodva                            Dupla tányér 
   Már rágcsálnak                                               Dongó ebéd
Én csak eszem, semmi nem érdekel                       Rám süt a nap
Meleg van itt                Lehajtott fejjel a tömegben
Fél tányér                    Fény és árnyék