Álmodom,reggelre nem tudom miket.
de érzem ha szomorú ,bánatos.
És akkor is ha kedves vidám kis álom.
A közérzetem megérzi valahol a tudat
alatt, a visszatérő álmokat.
Próbálok koncentrálni,de nem megy,
az álom valahol elveszett.
De keresem, és nem adom egykönnyen,
az enyém volt,s egyszer még,érzem
újra az enyém lesz.
Kicsi, apró álmok,
de nekem a remény,
hogy reggel az ébredés,
szebb lesz,s valóra válik
a képzelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése