Rántott cukkini

Kezdjük a tök beszerzésével. Ha szerencsések vagyunk(vagy nem?) megyünk a zöldségboltba és vásárolunk, valami fiatal zsenge tököt, és hazahozzuk.

Én kimentem a kertbe és levettem kettőt, egy nagyon helyes kicsit és egy nagyobbat, ami eddig megbújt a levelek között, ami nem csoda, hiszen a sok eső mellett, nem szaladgálok a tökök közt. A sár vastagon állt rajtuk, mutatva hogy volt az éjjel is rendesen csapadék. Lassan besétáltam, a lassúság oka, hogy egyre nehezebb lett a cipőm, minden lépésnél. A kert végénél lekapartam a nagyja sarat a két tökről, hiszen a talajra még szükség lesz jövőre is. Nagyon kicsit lemostam őket és az előre odavitt tálba kerültek. A járdánál az ajtó előtt átváltottam mezítlábasra, zokni maradt és bevonultam a konyhába. Itt indul a recept:

Átmostam a kezeimet, majd a tököket újra. A kicsit hosszúkásra szeleteltem és vékonyan megsóztam, csak úgy héjasan. A nagyot is slégre vágtam, de neki ki kellett venni a magos részéből is, kicsit öregkora miatt. Ő is kapott sót. Hagytam őket pihenni és ezalatt a cipőmet szabadítottam meg a sárrétegtől. Mire végeztem, már a tökszeletek is engedtek egy kevés levet, és sokkal lazábbnak tűntek. Innen már a szokásos menet jött. Nem mostam le, csak a levét öntöttem le, de nem tettem a tojásba sót. Lisztbe, tojásba és prézlibe fürdettem a szeleteket és mentek a forró olajba. Feltétnek is jó, de vacsorára is megfelel.

 A készről nincsenek fotók, valahogy elmaradt, nem is jutott eszembe. A mennyiséget nem lehet meghatározni ezeknél, mert ha szereti a család több is elfogy, mint ez a mennyiség, és persze a cukkinik nagysága a döntő. Ezek karikázva nagyon apró szelteket adtak volna ki. Ha kicsit ferdén szeleteljük, gyorsabban haladunk.

Jó étvágyat!