Indián nyár

Ma igazi indián nyár volt.  A szellő fújt, de csak szolidan. Ha nem néztünk magunk elé, csak föl az égre, akár a nyári ruhát is magunkra képzelhettük. Igaz a fölfelé lesés a hasra esést is előidézheti. Az égbolt kitett magáért. A felhők változatossága és gyűrődése mesés volt. Ha valaki  a látóhatárt egészbe láthatta, akkor hosszú időre szóló élményt szerzett. Nekem csak a házak közötti apró réseken sikerült elkapni néhány felhőt. Nem volt időm kimenni a város szélére, lekapni a látóhatárt. Majd ha lesz a hétvégeken, esetleg. Vagy csak jövőre. Még így is sok gyönyörű felhőt megfigyelhettem. Fotózva elég gyenge lett. Mit csináljak. Mindenütt belógott valami, a kilátás elé.

Vagy egy villanyvezeték, esetleg egy hirdetőtábla. Még olyan is akadt, hogy egy ház teteje mellett lettek volna az igazi fodros-bodros felhők. Ahol tudtam levágtam a belógó részeket. Hát ennyi villanyoszlopot nem lehet eltüntetni, csak a szép felhők kárára. Maradtak.

 Az ágak is próbálkoztak. Lehet hogy nem a földről kell az ilyen fényképezni? Valamelyik szomszédos felhő tetejéről-)))

 

Az utolsó képre minden rá lóg, de még így is láthatók a felhők, ő is marad. A keret eltakarja a hirdető táblákat. Ha a földre néztünk, az első levelek lehulltak. Némelyik lomb elkezdett színesedni. Egy teljesen kopasz fa, ami már lehullt. (hoppá, az ki se hajtott az idén). Lent már alvóra készül a táj.

köszönet a természetnek a szép kék égért
a fehér felhők minden fodráért
önzetlenül ajándékoz, se hálát
se mást, nem kér érte
mindenkinek adja a napsugarát
és melegét, a szellő langyos leheletét
cserébe nem kap sokat
néha szép szavakat, ámulatot
gyermek arcokon.

Valami szépet és csodát szerettem volna írni, köszönteni az indián nyárt.
Kzella

Késői nyár, vagy korai ősz

Néhány növény még hiteget, azzal hogy nyár van. Reménykedjek, majd ők megmutatják. Én meg örülök az igyekezetüknek, akkor is ha csak feléből lesz valami. Gyönyörködni így is lehet bennük!

 Ezek a paradicsomok nem csak ígérnek, még hozzák is a termést.

 

Az alma paprika vacak volt, most már hiába igyekszik.

A káposzták nem lettek túl nagyok, de én ennek is örülök.

  

Hogy ez a krumpli mit akar, nem tudom. Valahogy a földbe maradt az idei kiszedésből. A szamóca palánták között megbújva fejlődik. Békébe hagyom, hátha viszi valamire.

 

A bazsalikom igyekszik a magokat megérlelni. Sikerülni fog, már vannak érettek is rajta.

 A borsikafűből egy két szál megpróbál másodszorra is virágozni. Pedig a magot aligha érleli már be.

 Egy kis álmodozó. Néhány zsenge kapor megpróbál mosolyt csalni az arcomra. Én szót fogadok és rájuk mosolygok, közbe csipegetem őket!

Rossz napom van

Idén már a negyedik miniszter nyújtotta be lemondását csütörtökön Brazíliában - közölte az El País című spanyol napilap. A ......., a turisztikai tárca vezetője nyújtotta be lemondását, mert ő is korrupciós ügybe keveredett, akárcsak a többi tárcavezető.

Egyszer azt olvastam, lemondott a japán közlekedési vezető,  mert késett a vonat pár percet.

Éhező országok

Nagyon szomorú ez a hír. Újabb szomáliai részt nyilvánított az ENSZ éhség sújtotta övezetté. Kelet-Afrika egy részén ez a szomorú újság.
Komoly élelmiszerhiány tizedeli a lakosságot. Mindenki elismeri, hogy az adatok sivár képet festenek az országról. A nemzetközi segítség ellenére is, több százan halnak éhen. Ha nem tudnak gyors megoldást találni, akkor tombolni fog az éhség.
Ugyanakkor olyan nyilatkozatokat olvastam, hogy előfordul az, hogy nem jut el a küldött pénz és segélycsomag a szükséges helyre. Útközbe eltűnik. Nekem erre már nincsen szavam se, mert mit is lehet mondani erre? Hogy ez egy mostanában megszokott dolog? Az az éhes kisgyermek is tudja ezt? Vajon neki elég lesz-e az ígéret, hogy majd kap enni? Értem a szárazságot, az aszályt. Nem csak értem, élem is a mindennapokban. A többit nehezen...
Közbe folynak a hatalmi harcok...


Nekem meg az jutott eszembe, hogy a napi ebéd olyan kis sikert ért el, idehaza.

Honi jelentés (Kecskemét)

Sötét felhő rohan át az égen, semmit nem hoz, csak szelet és port. A felhő szó szerint siet, mintha üldözné valaki. Mögötte világosabb az égbolt. Abba lehet bármi. Megindul az eső, oldalról, mintha öntenék. A szél is segít. Visz mindent. Gallyakat, kisebb madarakat segít repülni. A fákat átalakítják, mintha új frizurát szabna a szél.

A panelrengeteget sem kíméli.

Az erkélyen a kevésbé rögzített virágokat leszedi tartóstól, és odébb szállítja.

A kerékpárútnak akar kedveskedni vele. Néhány ágat is utána dob.

A kukákat felborítja. A nagyokat eldönti és otthagyja fekve. Nem bír vele. A kicsiket, ha kevésbé telítettek, átgörgeti az úton. Új ház elé helyezi.

Idősebb fákról a gyengébb ágakat tépi le. A fiatalok hajlanak, vagy törnek. Az öreg nyárfát kettészelte és átrakta a villanyvezetéken. Ott nem fotóztam, mert a rendőrök a forgalmat terelték és én is arra figyeltem.

 

 Tűzoltók se unatkoznak.

Találkoztam még néhány testes fával, ami elhagyta a törzsét, de akkor már fogyott a lelkesedésem, Nem tudtam idehaza mi vár rám. Hát villany az nincsen, egy füzetbe irkálom ezeket. Még csak azt se tudom, hogy a fotók hogy sikerültek. A szívásgombócnak való is letört egy kicsit. Már nem tudja megérlelni a termését.

A ruhaszárítóról szedett le néhány ruhát. Az hogy a fák a zöld leveleit leszedte az még csak hagyján. Lefeküdt a paradicsom a földre. Virágok is ledőlve heverésznek. Részletes leltárt nem készítettem, hiszen egyes növények összeszedik magukat, ha újra süt a nap. A villany hiányzik, de ígéret van, hogy javítják. Kínomba félérett szilvát majszolok. Jelentős csapadék lehullott, de a szomjas föld elitta mindet. A járda szép, apró, zöld levéllel terítve, nincs lelkierőm lesöpörni. Néha még leesik pár csepp eső, de ez már csak játéknak tűnik. Nem hiszem hogy újra kezdené.

Minek?

Ki hisztizte magát, elszállt a mérge.

Csak kimegyek azt a járdát lesöpörni. Néhány csiga is most indult el sétára. Kórócsigát a söprűvel leterelem. Az étiket kézzel segítem le a zöldre. Közbe csepereg az eső. Mire bejöttem, átnedvesedett a ruhám. Csendes áztató eső.

Négy óra van (villany sehol).

Tízmilliószoros nap

Buddha az ablakon át

 A nagy Buddha napokat nevezik tízmilliószorosnak. Mindig más időszakra esnek. Ilyenkor csodálatos energiáktól megsokszorozódik a teremtő gondolatunk. Jó és rossz irányba is. Ez a holdállásokkal kapcsolatos hiedelem.

A lényege az, hogy ha ezen a napon sok szép és jó gondolatunk, kívánságunk lesz, akkor nagy eséllyel teljesedik. Az ellentéte, a negatív óhajok is hasonló eséllyel indulnak.

A fontos hogy csupa jóra gondoljunk!!!

Itt álljunk meg egy pillanatra,(megszólalt a belső hangom) csak ezeken a napokon kell?

Csakhogy: nem csak ezeken a napokon kellene, csupa pozitív gondolatainknak, kívánságainknak lenni. Ugyanez más napokon is működhetne. Nem lennénk akkor sem multi gazdagok. Világmegrengető csodákat se tudnánk elvégezni. Csak egy elégedett ember, aki könnyebben birkózik meg a mindennapokkal.

Hiszen kívánhatom én a világbékét egész nap, teljes energiával. aligha sikerül. A saját lelki békémet azonban kicsit rendbe tudom tenni. A világbéke csak akkor sikerülne, ha a föld minden embere akarná egyszerre (még a fegyvergyárosok is). Ez a lehetetlen álmodozás. A saját lelki békénk sikerülhet, más napokon is kevés önkontrollal.

Ugyanakkor remekül érvényesülhetnek a jósok és hasonló beállítottságú emberek. Számukra ilyenkor komoly aratás van pénzügyekben. Akkor, viszont akik ma a segítségüket igénybe veszik, nem lesznek gazdagabbak semmivel se. Csak az érzelmeik erősödnek.

Nem vagyok hívő. Csak a józan eszem van velem. Álmodozni kell, de a határt be kell tartani. Mindenkinek szíve joga hogy mibe hisz, ezt tisztelem is, amíg nekem is maradhat a saját .......

Kaptam ma egy e-mailben:

„Ez az év a pénzeszsák éve. Idén 5 péntek, 5 szombat 5 vasárnap van

Júliusban. Ez minden 823-ik évben történik meg.”

Erre viszont ráfigyelek–)))

Barackszedés

Kicsit korai a lekvár főzés. 

Főleg mert a barack is érhetett volna. Ma az időjárás úgy döntött, itt a szedés ideje. Leszedte egy részét helyettünk. Ezt még bocsánatos bűnnek tartom. Nem kellett volna azonban a fa egy részét is elvinni. Hát ilyen nyár van.

Picit érettebben remek lekvárt főztem volna. Megesszük így is, inkább a fa bosszant.

Kicsit ütődött barackok, de a mienken termett.

Mit akart a vihar a tökömtől. Leszedtem időbe, de neki a bokor is kell. Nem adom. Az még terem nekem egy darabig. Fellázadok és harcolni akarok a vihar ellen. Ő az erősebb, nekem csak szavaim vannak. De azok elég változatosak. Valahogy egészen elkerekítettem. Ez nem a kedves szellős nyári eső, hanem egy csúnya harcias dérrel-dúrral közlekedő idő!

Én nyafogtam itt tegnap este. Ma viszont reggel komolyabb gondokat is láttam. Ez a fa a kerékpárúton át esett be a temetőbe. Kicsit  "testesebb" mint az enyém. Még abba reménykedek hogy nem volt arra senki. 

Többfelé terítve voltak az utak apróbb ágakkal. A zöld levelek halma már meg se lepett.

Csak a design

Várakoznom kellett, kicsit többet a kelleténél. Gondoltam, mindez ülve könnyebb lesz. Eddig fel sem figyeltem a divatos székekre. Vagy kevesebbet vártam? A szék háttámlája s alakot formáz. Csakhogy a gerincünk görbülete a testmagasságtól is függ. Egy kosarasnak máshova esik, mint nekem. Ilyen erőteljes görbületet, viszont élőbe még nem láttam.

 Formatervezett székek, én nem értem. Ívek és vonalak, de olyan vacak rajta ülni. Kész ficam. Miért is kell ez nekünk? Ki veszi meg ezt a designt. Legalább ráül pár órára előtte? Vagy csak az számít, hogy jól mutasson. Ennek semmi értelme hosszú távon.

Addig is ülnék valahol

Vacakok a székek,

Ezt vajon ki vette,

Ráültetném őt is

Az élet csupa üzlet.

De én vajon mire üljek?

Gyorsan utánanéztem a székeknek az interneten. Azt a fazont nem találtam meg. Párat  azért összeszedtem kíváncsiságtól vezérelve. Ezek a szolidabbak, amikkel gyakran találkozunk. Nem olyan kényelmesek, de a célnak megfelelőek.

Egy elég szokatlan designt is berakok a végére. Formáját tekintve megdöbbentőnek tűnik.

˝Verner Panton formatervező 1959-60-ban alkotta meg a Panton Chair-t, mely hajlított alakjával az akkori design kiemelkedő újítása volt. A forma zsenialitását mutatja, hogy mind a mai napig megállja a helyét a legmodernebb enteriőrökben, nappaliban, irodaházban, kávézóban, sőt, még templomban is! ˝

A véleményemet nem írhatom le, mert nem emlékszem hogy ültem volna rajta.

Kaszáljunk, ássunk ki mindent, ami él?

Kedves netes barátom felháborodása keltette fel a figyelmem, a (ritka és védett)gyógynövény beszerzésének új módijára. . Nekem is a szívem szakadt meg. Hát miért éppen a ritkaságokat kell elemelni? Gyógynövény vagy nem, azért nem kellene lekaszálni (és gyökerestül kiásni).
Ha annyira gyógyulni szeretne, ott a csalán, cickafark és még azon kívül rengeteg hasonló, amik nagy mennyiségbe teremnek, és nincsenek extra igényeik. Megélnek bárhol. Csaknem korlátlanul a rendelkezésre állnak. Vagy csak az gyógyítja a lelküket, amihez nehéz hozzájutni. Amivel kárt lehet okozni. Mi boldogan sétálunk a természetbe, maximum a fényképezőgéppel. Mások titokba ártó szerszámokkal szerzik meg a szépségeket.

Kicsit elszomorodtam.
http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/cikk/362427

Édes élet!

Szakemberek szerint a cukor ára jövő héten tovább emelkedik, eléri a 400 forintot is. Van egy kis cukorfelvásárlási láz.

 Ennek oka, hogy a cukor két harmadát importálják. A behozatal pedig nehézkes, ugyanis kevesebb cukrot tudnak előállítani a világon a szélsőséges időjárás miatt.

Csak tudnám, hogy miért kellett nekünk bezárni a cukorgyárakat. Ha ezt valaki elmondaná, annak örülnék....

Vagy a cukorrépa termelés csökkentése?????

Hm?????

Nem fogyasztok sok cukrot, de a méz is édesség, és ha oda begyűrűzik, akkor.