(A fotón potyó szilva van, nem igazán lekvár alapanyag. Gyümölcsleves esetleg.)
A módszeremmel sokkal kevesebb ideig kell főzni a lekvárt. Igaz hogy sokkal több gyümölcs kell hozzá, de nem vesz kárba.
Megmosom a szilvát, és kimagozom. (Ha van elég idő, akkor magozás után vékony cukor réteggel lefedve pihentetem 8-10 órát) Ha kevés az időm gyorsítom. Felteszem a tűzhelyre és felforralom, gyorsan kiadja a levét a szilva. Majd hagyom hűlni egy kicsit. Tésztaszedővel kiszedem a szilvát a saját levéből. Átszűröm teljesen. A szilvahúst felteszem főni. Ha kevés lenne a lé, öntünk vissza alá egy keveset. Amikor jó az állaga, adunk hozzá cukrot és összefőzzük utoljára. Az üvegekbe öntünk egy kicsit és körbeforgatjuk, így nem pattan el. Teletöltjük, lefedjük és mehet a száraz dunsztba.
Sokkal kevesebb cukor szükséges hozzá, mintha azzal akarnánk besűríteni.
A levet elfogyaszthatjuk frissen, üdítő ital helyett. Vagy vegyes gyümölcsleveshez adagolhatunk belőle. Nem kell azonnal elhasználni, jó lesz télen amikor már kevésbé vagyunk telítve szezonális gyümölccsel.
A szilva levét felforraljuk és üvegekbe töltjük. Csipet tartósítót(nátrium-benzoátot)szórunk rá és mehet a száraz dunsztba. Italnak elhasználhatjuk, vagy pár almával télen gyümölcslevesnek. Nem foglalja a helyet a fagyasztóba.