Az utód

Ígéretem megtartva bemutatom az utódot.
Fazon azonos, méret is, hiszen ezért lett ő a kiválasztott.
A nyerge nagyon egyedi kialakítású,de meg kell szokni.
A szín más lett mert, azt nem akartam veled versenyeztetni és mégis.
Hazafelé kritikával illettem a gondolataimban.
Lehet hogy egy kicsit gonosz is voltam vele.
Igyekezett lazán és puhán jönni, de én mégis a hibáit kerestem.
Nem hogy kerestem, de megpróbáltam ráfogni, hogy ez
is, az is rossz benne.
A végén elszégyelltem magam.
Nem ő tehet a történtekről, és lehet belőle is egy csodás és hűséges kis jármű.
Csak szeretet kell hozzá.
Megígérem igyekszem igazságos és pártatlen lenni vele, de ez nem lesz túl könnyű.
Hiányod marad...de hátha egyszer még előkerülsz...
Utódod is kapott zárat, de most kétszer olyan vastagot, hátha a védelmet jobban biztosíthatom neki...

Márciusi mázsálás.

Remekül mulatok a saját kínlódásomon.
Miért nem rendelkezek olyan akaraterővel hogy,lemondanák minden kalóriáról...
Szeretek csipegetni ez igaz,de lehetne valami határ, amit betartanák....
Talán ha 100 kilós lennék megijednék,és jobban figyelnék a dolgokra..
Ez nem is jó ötlet....Nem akarok annyi lenni,ha még sose voltam.
Akkor se ért el ez a súly, amikor bébiztem.
Pont most lennének ilyen gondolatok?
Hess... csúnya képek előlem.
Rémképek nem is kellenek...(gúnyos kacaj).
Megvolt a méretkezés... 60 dekát visszacsipegettem.
De lehetett volna rosszabb is...

Töltött alagút

Fogunk egy adag darált húst (vagy a párunkat rávesszük hogy darálja le)
És alaposan befűszerezzük,mintha kolbászt készítenénk.
Fokhagyma,
Köménymag,
Bors,
Törött paprika
Nyers tojást is teszünk hozzá...Jól átkeverjük és pihentetjük.
Megfőzünk pár tojást egészbe.
Előveszünk egy tepsit,vagy a formatervezettet is használhatjuk.
Leterítünk egy réteg darált húst és a főtt tojásokat sorba rakjuk rá.
Befedjük a maradék hússal.
Körbeigazítjuk,hogy egyenes legyen ,és ne terüljön el tepsibe.
Alagút forma jön létre.
megsütjük..Villával ellenőrizzük átsült-e,ha túl gyorsan pirulna letakarjuk..
Szépen szeletelni csak kihűlés után lehet.
Köretnek a rizstől a burgonyáig bármi tökéletes.
Vagy főzeléket is adhatunk hozzá.
Esetleg a fotóstudomány is jobb lenne.
Mert élőbe sokkal jobban néz ki.
De mire a fényképezőgépet előkeresem,fele ebéd eltűnik...

Idei kezdés

Lassan kezdeni kell megmérni a testsúlyom.
Csak most messze van a mérleg,és nem esik útba.
Az itthoni kis megbízhatatlant elő se veszem.
Van egy pici akaraterőm.Úgy gondolom nem ettem megbízhatatlanul,de ha mégis nagyon szomorú leszek.
Mérges is,de majd elmúlik.
A kerékpározás kimaradt,de gyalogoltam helyette,elméletbe ez is valami..
A karácsonyi mikulásom is mosolyog még rám,csak a füle hiányzik.
Annyira nem erős az önfegyelmem.
Jelenleg, érzem az ebéd nagyon régen volt,és én éhen halok.
de az sovány uzsonnáig is van még idő...
Nagy csésze üres tea majd segít...
Vagy nem....

Számomra kedves

Szerettelek!
Ma is szeretnélek...
Sima gurulásod,zökkenőknél se ráztál szét.
Kedvesen követted minden apró mozdulatomat.
Tetszett a színed,a szépséged...
Megszoktalak..
Mi ketten összetartoztunk.
Te voltál aki erőt adott,biztosította a mindennapi üdeséget...
Elkísértél kisebb havaknál...és még egyszer se hagytál cserbe...
Én is vigyáztam rád...Ha eső esett, fedél alá kisértelek...
Ha nagyon tűzött a nap, árnyékba kerültél...
Téli napokra védett helyet kaptál,és nem kellett kint töltened az ég alatt...
Lett volna még sok boldog évünk.
Testvéreddel, éppen pihensz...
Mindezt valaki keresztülhúzta, egy durva mozdulattal.
Egy szerszámmal elvágta azt, ami a te biztonságodat óvta,és elvitt magával.
Nem szeretni,mert tolvaj nem tud szeretni,csak pénzért....
Nem tudta hogy te a barátom is vagy...Akivel nyáron hosszú túrákat tettünk...
Egyedüli társunk a fotómasina...
És nem használtuk arra, hogy téged fotózzunk.......
Csak ez az egy kép van rólad ahol a testvéreddel vagy...
És egy a földútról,ahol egymás mellett mentünk,hogy neked se legyen semmi bajod,de itt csak kevés látszik belőled...
Vigyáz -e rád valaki ezután,vagy csak szétkapnak alkatrésznek...
Nem tudják hogy Te sokkal több voltál annál...
Számomra, hiányzol nagyon,szeretnélek óvni.....

De aki elvitt, az nem méltó még arra se, hogy a haragom kapja...
Hiszen a másé voltál.......

...Erős harag égett bennem,mikor elvesztél
Gyűlölet,düh...legyőztem,csak a szomorúság maradt,néha úgy érzem nincs erőm egy ujjal kezdeni a gyakorlást,ismerkedést.
Még várok rád egy kicsit...
Emléked velem marad......

Pedig te csak egy kis piros kerékpár vagy...(pici kis gyártási számmal a vázadon)
Kecses kis kosárral a kormányon...
De a tudásod sok volt....Kontráztál...volt csomagtartód, rábízhattam kényesebb dolgokat is...

................Akit eltulajdonítottak.

Ha utódod lesz, mesélek neked róla!
2010 február 19.

Alaplángos...

Mindig arra emlékeztet, amit mint kezdő főzőcskézőnek, mondott a Papa, nekem tanácsnak.

-Leggyorsabb lesz a lángos,ha a pékségből nem csak kenyeret,de kenyértésztát is vásárolsz......

Kicsit nehezen hittem, hogy engem ott nem néznek valami furcsán...

De az ottani pék simán nejlonba csúsztatta a tésztát, és átadta ami sülés előtt volt...

Én meg kifizettem a kenyér árába, és boldogan kocogtam haza...

De ma már idehaza is elkészítem.

Néha a lángos és a fánk ugyanabból a tésztából...

Cukor nélkül natúran készül, és aki szeretné majd lekvározza....

Kell:

liszt

élesztő

só

1 tojás

Csipet cukor az élesztőhöz..

Langyos víz(de inkább tejet szoktam)

Lényege ugyanaz mint a többié, csak ha nincs benne tej, tovább eláll(na).

Felfuttatom az élesztőt, és összekeverem az egészet egy kényelmes edénybe..

Körbe hordozom, és veri mindenki egy kicsit a fakanállal...

Jó hólyagosra...

Kiszaggatom, és indul az olajba, nem kell várakozni vele, így is megnő...

Fánknak csinálom felét, és a másik részéből lángost.

Az édest nem szereti mindenki...

Nem tudom a városi pékségbe adnának -e kenyértésztát....

Lehet lekvározni, sózni, sajtozni....Vagy fokhagymázni...