2010. augusztus 17., kedd

Tériszony


Már a délelőtti konyhai tevékenység közbe eldöntöttem, ma magasra török. Kis domb az egész, kacskaringós szerpentinnel. Fölfelé mentem rendesen, igaz később a belső felén az útnak.





Boldogan hogy majd milyen remek fotókat készítek. Ha, ha, ha..... Már háromnegyedénél gyanús volt, hogy talán mégse kellene, de a csakazértis velem volt. Felmentem.





Mikor elfogyott a szerpentin, ott álltam a semmi közepén. A széle felé nem akartam menni. Óvatosan körbefordultam a fotómasinával.






Megszületett a határozatom, nagyon alföldi vagyok. Remegett a gyomrom. Eldöntöttem, ide se szeretnék túl sűrűn feljönni. Lehet hogy a hegyeknél is gond lenne? Régebben megmásztam néhány kicsit. Most gyáva nyúl vagyok?
A lefelé nézést azért legyőztem. Kicsit lassan, de elindultam lefelé.
Néha megálltam, azért hogy pár fotót összekapjak. Lassan és nem közelítve a korláthoz. Még a vihar előtt leértem.


Nem volt kedvem hazamenni, a jó melegbe egy kis eső nem ijeszt meg. Tovább sétáltam a vízparton.




A vízisízőket nézegettem, és a halászok mellett is elsétáltam. Megjött a menetrendszerű eső. Egy fiatal tölgyfa alá álltam be.




Itt találkoztam egy gyönyörű lepkével. Ő a fa törzsén keresett menedéket. Annyira szép volt, hogy elővettem a gépet, de a látási viszonyok miatt vaku kellett. Az én lepkém felháborodottan átment egy másik fához. Nem nagyon félt, de nem akartam zavarni. Persze agyon ázni se. Rövid zuhé volt. szinte alig kaptam vizet. A lábam ezután csatakos lett, de ez jó volt a langyos füvön. Még másfél órát sétálgattam, de a következő esőre leléptem.


Most visszanézve azért, a látvány megérte a kockázatot. Lehet hogy legközelebb mégis? Újra.....
Ha lehetőség lesz rá.......






 Itt még látható néhány fotó!

Rántott csirkemáj krumlipürével.

Csirkemáj,
Tojás,
liszt,
zsemlemorzsa,
Nem is tudom ezt miért fotóztam le. Most utólag már sajnálom eldobni. Csirke májat készítünk (a sertés másképpen készül)
Mindegy... A májat megtisztítjuk, és megmossuk. Picit leszárítjuk.Gyengéden megsózzuk Majd lisztbe mártjuk. Onnan a tojásba, és a prézlibe.
(szokásos panírozás)A tojásba teszek egy csípet sót. Beletesszük a zsiradékba (olaj) és pár percig fedő alatt sütjük.
Megfordítjuk ,és már simán fedő nélkül folytatjuk.
Itt sima törött krumpli van hozzáadva.

2010. augusztus 13., péntek

Bableves konzervből viccesen

Valahogy bekerült a háztartásomba egy doboz babkonzerv. Annyira nem szeretem, de ha sietek, kell valami tartalék.
Most a kezem ügyébe akadt, és eldöntöttem, ő lesz a leves. Csipedtkével és egyebekkel, ahogy a család szereti.

A leírása következik.
Sárgarépa, petrezselyem,pici karalábé,fokhagyma, burgonya, liszt, 1 tojás,
Fűszerek.
A zöldséget, sárgarépát tisztítás után hosszába vágtam csíkokra. A krumplit csak ugy összekockáztam, egy szemet.
Mivel a konzerv főtt, így a fokhagymás rántással kezdtem. Befűszereztem, és beledobáltam a megmosott zöldségféléket.
Indultam a kertbe zöldség zöldért, közbe odaszóltam a ráérős családtagnak, bontsa már fel a konzervet mire visszajövök. Rámutattam hogy hol van a polcon.
Láttam hogy bólintott rá. Kint a zöldség zöld mellé lekaptam a  zsenge vöröshagyma zöldet. Egy pici karalábé levelet, mert amit a levesbe tettem az csak egy darabka maradék volt. Mindezt bevittem, és megmostam, beleszeleteltem a levesbe.
Közbe főni kezdett. Egy tojásból, plusz kávéskanál vízzel csipedtkét készítettem. Mikor minden csaknem puha volt, belekockáztam egy darab lecsókolbászt, és a betétet.
Tettem mellé tejfölt az asztalra, és mindenki tökéletesen elégedetten falatozott. Mi az hogy, láttam kétszeri szedést is. Később el akartam rakni a kihűlt maradékot de nem volt már egy szem sem (fotó se lesz a levesről) Nagyon büszke voltam.
Pakolgattam a mosogatás után, és a szemem valahogy odatévedt a polcra. Ahol még most is ott virított a konzerv bab, várva hogy majd belekerül az ételbe.
Mikor megemlítettem, hogy a bab kimaradt, csak néztek rám. Hogy mit akarok? Az ennivaló finom volt.
Majd legközelebb megfőzöm azt a babot. Ehhez hasonló megjegyzések repültek, és csupa nevetés lett a vége.
Pedig a kaja nekem is nagyon ízlett.
Na legközelebb, meglátom mi lesz....

2010. augusztus 7., szombat

Rakott tök

Valami tök
Leszedtem pár apró cukkinit. Fogalmam sem volt, mi legyen belőle. Kezdésnek azért lekarikáztam mintha saláta lenne.
És akkor beugrott. Maradt előző napról párolt hús, és úgy is mindenki kerülgetni fogja (nem megenni). Úgyhogy lesz rakott tök.

Rizst nem tettem hozzá, lehet hogy lusta voltam. De kiszaladtam a kertbe és sok zöld félét szedtem hozzá. Petrezselyemzöldet, és az örökzöld hagymáról a fiatalabb hajtásokból. Mindezt összevágtam apróra, és beleszórtam a tökdarabok közé. Beleszórtak egy csomó fűszert is. (bors, őrölt köménymag, csipet só) Majd leterítettem a tököt, és rászórtam a húst, amit apró darabokra vágtam. Darálni már nem volt kedvem. Addig pakolgattam míg elfogyott minden.
Legfölülre tök került. Sütőbe dobtam, és hagytam átsülni. A vége felé javítottam egy kis sajttal rajta .

Az asztalra tettem mellé tejfölt, de nem tettem rá. Közepes sikere volt. Mivel nem mindenki tökrajongó, így nem is vártam csodát.