2010. október 1., péntek

Töltött gomba kirántva.


A gomba fejeket megmostam (most leforráztam és hagytam kihűlni)  A törzsüket kitörtem, és apróra kockáztam fel.. Egy kis fej vöröshagymát is felaprítottam..
Kevés olajon elkezdtem pirítani, és ahogy színesedett, az apró gombatörzseket is hozzádobtam. Együtt pirítottam, és közbe fűszereztem.
(ha nem fogyókúrás akkor egy csöpp darált hús is mehet hozzá.) Hagytam kihűlni egy kicsit. Pici zöldség zöldet is aprítottam hozzá. Egy tojást beleütöttem, és összekevertem. Ha túl laza akkor egy kis prézli segíthet. Ha kemény tejföllel lehet lazítani.
Beleraktam a gombafejekbe púpozva. Mintha kis labdák lennének. Kicsit kézzel össze is lapogattam. Majd óvatosan lisztbe, tojásba, és prézlibe forgattam. A tojás segít összetartani. Nálam csak egyből nézett ki a töltelék. Olajban kisütöttem, és tányérra raktam. A tányéron a képen, néhány szelet idősebb cukkini a félkör alakú.
Bármilyen köret tökéletes hozzá.

2010. szeptember 26., vasárnap

Trombitavirág



Kevés gondom van ezzel a trombitavirággal. Nem szokott ilyen nagy lenni. Főleg mivel nem szereti a hideget, ragaszkodik a lakáshoz. Persze én is igényt tartok rá. Az én jogom régebbi, és nem növöm ki a lakást. Tudom én hogy vissza lehet, kell is vágni. Csak elgondolkodtam azon, ha hagytuk volna a természetes közegében. Ahol nincsenek korlátozva a hely igényei.
Elképzelhető hogy fa nagyságú növénybe lehetne gyönyörködni. Most vagy én lakok rossz helyen, vagy ez a növény került messze a honától. Akarjuk, de vajon miért? A saját éghajlatunkon természetes növények is gyönyörűek. Mi mindig valami extra után vágyunk.

 Most törhetem a fejem, hogy hol teleljen ki ez a hatalmas növény. Már tavaly is gyanús volt, hogy igényelné az egész helyiséget ha hagynánk. Az illatának a finomságáért fizetni kell...

Mondjuk a muskátli nem nem nő nagyra. Inkább azt kellene tartani.

2010. szeptember 25., szombat

Almás táska

Apró almás táska!
Itt semmi recept sincsen. Csak megsütöttem a leveles tésztából a dinsztelt almával. Kicsit vékonyra sikerült, és ropogós lett. Most este ahogy néztem, tökéletesen fogy.
A maradékból lett a pár pogácsa. Nem kellett agyonsütni.

2010. szeptember 23., csütörtök

Paprikás krumpli.


Mindig írom a recepteket, és most rájöttem, hogy alapvető recepteket nem is írtam még.
Pedig azokat is készítek. Úgy hogy jöjjön a mai menü.
Krumpli.
Kolbász(lecsó is jó, nem lesz gyomorégés a füstölttől)
1 zöldpaprika
Vöröshagyma.
Fokhagyma
Fűszerek.
A hagymát apróra kockázva megpirítom, szórok rá törött paprikát, és rádobálom a vékony hasábra vágott burgonyát(akkor is krumpli az) felöntöm vízzel hogy ellepje. A zöldpaprikát belekockázom. Sózom (kevés őrölt köménnyel javítom a lecsókolbászt.) Ha a krumpli kemény fajta, egy kávéskanál lisztet szórok bele a lébe. Óvatosan hogy csomómentes legyen. Ha 3/4  főtt akkor beleteszem a kolbászt, elvágva több darabra (néha belekockázok egy keveset pluszba).
A fokhagymát is beledobom apróra vágva (vagy préselve).

Most ˝nem tudom mi ˝ saláta volt hozzá.
Két pici uborka a lugasról, ványadtak görbék, senki se ette volna meg .Egy zsenge cukkini (le kellett héjazni mert csúnya volt) Egy piros paprika. Nem kaliforniai, csak bepirosodott. Az egészet leszeltem. Csípet sóval, almaecettel, kávéskanál édesítővel elkevertem. Nagyon csöpp fokhagyma gerezdet is tettem hozzá. Hagytam érni néhány órát. (Mire hazaérünk összeérik...)