Kerékpárral a fogyásért

Kicsit elkalandoztam a blogom eredeti témájától. A karcsúsodásomról mostanában nem is regéltem semmit. A súlyom tartom, még nem csipegettem vissza a leadott kilókat. Csak nem sikerült, még egy kicsit leadni. Azért nem is annyira sürgős. Inkább csak a gondolat, hogy milyen jó lenne ha... Ahhoz az a kor is kellene, ami vele járt azzal a súllyal.
A kerékpározás kellemes fogyókúra. A lábak terhelését magunk szabályozzuk (meg a szél, ha olyan kedve van). Nézelődhetünk egy kicsit jobbra balra. Ez csak az autó mentes helyen igaz. Meg a kerékpárúton. A szomorú az hogy nemsokára le kell rakni. A szobai kis vacak nem az igazi, csak illúzió romboló. Jó ráülök, ha már megvan, de ajándékot nem illik kritizálni.
Ezek egy érdekes videóról jutottak eszembe. Nem az én videóm, de egy igazi fogyókúra. Innentől csakis a nőnemű látogatók olvassanak. A férfiak nem igazán értékelnék ezt a videót. Én minden esetre nagyon jót kuncogtam rajta.
Ez is fogyókúra. Csak gondoljuk végig, ennyit kerékpározni, még ha csak helyben, akkor is komoly kalória égetés. Nem kell a kilométereket róni. Egy helybe kerékpározunk. Társaságba és remek szórakozással.
Annyira nem érdekes, de a csakazértis munkálkodott bennem, amikor idehoztam. Hát ugye nem éppen a chippendale, de azért...........

Torta

Az alap egy piskóta(6 tojás, 6 kanál liszt, kevés sütőpor). Azt nem írom le, mindenki ismeri. Kerek formába lett kisütve. Két lap, mert kicsit bővebb létszám volt a mindennapinál. Ügyesen szét kell vágni, három lapba és lehet krémezni. Ha figyelmesen nézzük, látszik, hogy itt se pontosan sikerült a lapot három felé vágni. Igaz hogy nem is cukrász, csak háziasszony csinálta. Nem is olvassák cukrászok. Meg a maradék két kis darabka jutott a gép elé.
Az egyikbe sima krém van vaníliával.
Margarinból készült a krém. Kikeverjük a margarint az édesítővel és vaníliával ízesítjük. Kicsit időigényes a keverése, mire az állaga sima és kenhető lesz. A mennyiség a lap nagyságától is függ, itt kicsit vastagon lett kenve. Legközelebb majd vékonyabb lesz.

A másik szeletbe mogyorókrém van (vagy kakaó, erre nem emlékszem pontosan) Mindig megfogadom a fotóhoz vázlatot is írok, de néha elmarad.
Mindegy, ha kakaós akkor a vanília helyett, kakaóport teszünk bele és alaposan átdolgozzuk. Nem lesz akkor se túlságosan sötét.
Ha marad a krémből, akkor leheletvékonyan az oldalát is bekenjük. Eltakarjuk az apró hibákat.
Ezeknek a tetejére nagyon vékony csokimáz lett készítve.

Alapcsokimáz:
2 ek. kakaó, 2 ek. cukor, 2 dkg vaj, kevés víz.
Felforraljuk a vízbe a cukrot és a kakaót hozzáadjuk. Összefőzzük sűrűre. Ha kész lezárjuk a hőt alatta, vajat hozzáadjuk. Folyamatosan kevergetjük, még langyosan a tésztára öntjük.

Körülbelül hasonlóan készítem el, ha sietek, vagy a csokit olvasztom meg.
Ha ráérek akkor a precízebb változat készül.

A mennyiség maradhat az előző csak a készítés változik.
A vizet a cukorral 10 percig forralom folyamatos keveréssel. Szirupossá válik. Leveszem a tűzről, és hozzáadagolom folyamatos keveréssel a kakaóport, újra főzöm(5-10 perc) itt már az állaga is számít.
A végén a tűzről levéve a vaj megy bele, sokáig keverve. Azonnal mehet a tésztára. A szeleteléssel nem lehet megvárni, hogy kihűljön. Előbb kell becsíkozni, mert törik. Nagyon finom, mint az igazi csoki.

Fények

Ritkán hozok az internetről képeket, de most nem bírtam ellenállni. Pár szolidabb csillárt hoztam el. Azt jelenti, hogy voltak érdekesebbek is. Ez  megragadta a figyelmemet. Mint esernyő, már aligha hasznosítható. Mégis kedves.

Ez a pók is nagyon aranyos, mindjárt rakok fel egyet, ami már világít. Néhány fegyver minta is akadt, de ennyi elég ízelítőnek.










Innen hoztam a képeket:
http://www.rockandroyal.com/                      

Mindszent és a halottak napja.

Emlékezünk

Elseje a minden szentek napja. November másodikán tartjuk a megemlékezést. Kimegyünk a temetőbe és meglátogatjuk a rokonokat. Gyertyát gyújtunk az emlékükre. Virágokkal koszorúkkal ajándékozzuk meg. Igaz egy kis takarítás is megelőzi. Mintha a télre készítenénk fel. Tisztasággal hogy a hó a sima szép helyre hulljon. Persze ez csak az én egyéni véleményem.
Régebben a családok akiknek messze volt a temető, odahaza gyújtottak gyertyát, minden elment lelkéért egyet. Közbe a család beszélgetett emlékezett az elhunytakról. Meséltek apró kis történeteket. Igen a nevetés is elfogadott volt. Mondtak imát is természetesen.
Mi a holtakat meglátogatjuk, és élő rokonoknál fejezzük be. a kettő együtt van, hiszen kicsit távolabbra megyünk. Az itthoni sétát már elvégeztük. Nem ragaszkodunk a másodikához, mert nagyon forgalmasak az utak és a temetőbe is rengetegen vannak. Szeretünk nyugodtan kényelmesen sétálni és emlékezni.


Kis pontosítás:
A halottak napjának első megünneplése 998. Hivatalosan csak a 14. századba vezették be.

Halloween

Happy Halloween!

Nálunk a halloweennek nincsen hagyománya. A rendszerváltás után jött a (no comment) köztudatba. Olvasni régebben is olvastam róla, de nekem a farsangoláshoz hasonlónak tűnt. Vagy a régi disznótorok esti humora, mikor maskarába öltözve jött néhány szomszéd köszönteni. Persze mikor már csak a vacsora és beszélgetés volt. Soha nem akkor, amikor még fülig munkába volt mindenki. Kedves szokás volt. Kár hogy ez is a feledésbe merült. Jönnek újak, de az már nem a miénk. azért a halloweenről a Wikipédiából idézem a többit.

A Wikipédia a szavaival könnyebb lesz : A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg, bár mára már az egész világon elterjedt. A boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, melyben összemosódott a római Pomona-nap, a kelta samhain ünnep és a keresztény halottak napja. Október 31-én tartják.

A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.

Lekváros bukta

Sima kelt tészta (nagy adag).
Szükséges a tésztához: 1 kg liszt, másfél csomag élesztő (kb. 6 dkg), 2 tojás(+ a kenéshez), kevés étolaj, 1 teáskanál cukor, kevés só, tej (nem mérem)
Egy deci langyos, cukros tejbe megfuttatjuk az élesztőt. A lisztet egy tálba öntjük, rászórjuk a sót. A tojásokat is felütjük és hozzáöntjük. (Volt fél pohár tejföl, beleöntöttem). A megkelt élesztőt hozzáadjuk. Lassan adagoljuk a langyos tejet, amíg a tészta összeáll(közbe 1-2 kanál olajat is beleteszünk) Fakanállal alaposan kiverjük, mint a fánkot.
 (Jó ha átveszik egymástól a családtagok, pár percre. A pihent erővel sokkal gyorsabban hólyagosodik. 8-10 perces erőteljes verés elég). Letakarjuk és langyos helyen pihentetjük, amíg legalább duplája lesz a mennyiség.
A tepsit picit olajozzuk és liszttel megszórjuk.
Lisztezett deszkán húzzuk és téglalapokra daraboljuk. Közbe töltjük lekvárral. Feltekerjük és a végét picit begyűrjük. A tepsibe a feltekert rész kerül alulra. Nem túl sűrűn rakjuk, és megkenjük tojással. Pihentetjük egy kis ideig, hogy keljen.
Mehet a sütőbe a tűpróbáig. Addigra szép színes lesz a teteje. Ha véletlenül összeérnek a sütés végére a tepsibe, akkor sincs baj. Kihűlés után kiborítva a deszkára, nagyon szépen szét lehet venni a buktákat.
Lekvár egyéni ízléssel.
Nálam egy érdekes anyag volt(először tettem bele ilyet).
A bukták kicsit hosszabbak lettek és nagyobbak a szükségesnél. A középső a vége, a maradék tésztából. Nagy tányéron vannak fotózva. Senki nem reklamált a családból. A mára maradt három darab, még csodálatosan puha. Olcsó sütemény és gyerekek is szívesen fogyasztják. Ha teljesen cukormentesen szeretnénk az élesztő felfut az édesítőkkel ízesített tejbe is.