Számomra kedves

Szerettelek!
Ma is szeretnélek...
Sima gurulásod,zökkenőknél se ráztál szét.
Kedvesen követted minden apró mozdulatomat.
Tetszett a színed,a szépséged...
Megszoktalak..
Mi ketten összetartoztunk.
Te voltál aki erőt adott,biztosította a mindennapi üdeséget...
Elkísértél kisebb havaknál...és még egyszer se hagytál cserbe...
Én is vigyáztam rád...Ha eső esett, fedél alá kisértelek...
Ha nagyon tűzött a nap, árnyékba kerültél...
Téli napokra védett helyet kaptál,és nem kellett kint töltened az ég alatt...
Lett volna még sok boldog évünk.
Testvéreddel, éppen pihensz...
Mindezt valaki keresztülhúzta, egy durva mozdulattal.
Egy szerszámmal elvágta azt, ami a te biztonságodat óvta,és elvitt magával.
Nem szeretni,mert tolvaj nem tud szeretni,csak pénzért....
Nem tudta hogy te a barátom is vagy...Akivel nyáron hosszú túrákat tettünk...
Egyedüli társunk a fotómasina...
És nem használtuk arra, hogy téged fotózzunk.......
Csak ez az egy kép van rólad ahol a testvéreddel vagy...
És egy a földútról,ahol egymás mellett mentünk,hogy neked se legyen semmi bajod,de itt csak kevés látszik belőled...
Vigyáz -e rád valaki ezután,vagy csak szétkapnak alkatrésznek...
Nem tudják hogy Te sokkal több voltál annál...
Számomra, hiányzol nagyon,szeretnélek óvni.....

De aki elvitt, az nem méltó még arra se, hogy a haragom kapja...
Hiszen a másé voltál.......

...Erős harag égett bennem,mikor elvesztél
Gyűlölet,düh...legyőztem,csak a szomorúság maradt,néha úgy érzem nincs erőm egy ujjal kezdeni a gyakorlást,ismerkedést.
Még várok rád egy kicsit...
Emléked velem marad......

Pedig te csak egy kis piros kerékpár vagy...(pici kis gyártási számmal a vázadon)
Kecses kis kosárral a kormányon...
De a tudásod sok volt....Kontráztál...volt csomagtartód, rábízhattam kényesebb dolgokat is...

................Akit eltulajdonítottak.

Ha utódod lesz, mesélek neked róla!
2010 február 19.