Mindszent és a halottak napja.

Emlékezünk

Elseje a minden szentek napja. November másodikán tartjuk a megemlékezést. Kimegyünk a temetőbe és meglátogatjuk a rokonokat. Gyertyát gyújtunk az emlékükre. Virágokkal koszorúkkal ajándékozzuk meg. Igaz egy kis takarítás is megelőzi. Mintha a télre készítenénk fel. Tisztasággal hogy a hó a sima szép helyre hulljon. Persze ez csak az én egyéni véleményem.
Régebben a családok akiknek messze volt a temető, odahaza gyújtottak gyertyát, minden elment lelkéért egyet. Közbe a család beszélgetett emlékezett az elhunytakról. Meséltek apró kis történeteket. Igen a nevetés is elfogadott volt. Mondtak imát is természetesen.
Mi a holtakat meglátogatjuk, és élő rokonoknál fejezzük be. a kettő együtt van, hiszen kicsit távolabbra megyünk. Az itthoni sétát már elvégeztük. Nem ragaszkodunk a másodikához, mert nagyon forgalmasak az utak és a temetőbe is rengetegen vannak. Szeretünk nyugodtan kényelmesen sétálni és emlékezni.


Kis pontosítás:
A halottak napjának első megünneplése 998. Hivatalosan csak a 14. századba vezették be.

Halloween

Happy Halloween!

Nálunk a halloweennek nincsen hagyománya. A rendszerváltás után jött a (no comment) köztudatba. Olvasni régebben is olvastam róla, de nekem a farsangoláshoz hasonlónak tűnt. Vagy a régi disznótorok esti humora, mikor maskarába öltözve jött néhány szomszéd köszönteni. Persze mikor már csak a vacsora és beszélgetés volt. Soha nem akkor, amikor még fülig munkába volt mindenki. Kedves szokás volt. Kár hogy ez is a feledésbe merült. Jönnek újak, de az már nem a miénk. azért a halloweenről a Wikipédiából idézem a többit.

A Wikipédia a szavaival könnyebb lesz : A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg, bár mára már az egész világon elterjedt. A boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, melyben összemosódott a római Pomona-nap, a kelta samhain ünnep és a keresztény halottak napja. Október 31-én tartják.

A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.

Lekváros bukta

Sima kelt tészta (nagy adag).
Szükséges a tésztához: 1 kg liszt, másfél csomag élesztő (kb. 6 dkg), 2 tojás(+ a kenéshez), kevés étolaj, 1 teáskanál cukor, kevés só, tej (nem mérem)
Egy deci langyos, cukros tejbe megfuttatjuk az élesztőt. A lisztet egy tálba öntjük, rászórjuk a sót. A tojásokat is felütjük és hozzáöntjük. (Volt fél pohár tejföl, beleöntöttem). A megkelt élesztőt hozzáadjuk. Lassan adagoljuk a langyos tejet, amíg a tészta összeáll(közbe 1-2 kanál olajat is beleteszünk) Fakanállal alaposan kiverjük, mint a fánkot.
 (Jó ha átveszik egymástól a családtagok, pár percre. A pihent erővel sokkal gyorsabban hólyagosodik. 8-10 perces erőteljes verés elég). Letakarjuk és langyos helyen pihentetjük, amíg legalább duplája lesz a mennyiség.
A tepsit picit olajozzuk és liszttel megszórjuk.
Lisztezett deszkán húzzuk és téglalapokra daraboljuk. Közbe töltjük lekvárral. Feltekerjük és a végét picit begyűrjük. A tepsibe a feltekert rész kerül alulra. Nem túl sűrűn rakjuk, és megkenjük tojással. Pihentetjük egy kis ideig, hogy keljen.
Mehet a sütőbe a tűpróbáig. Addigra szép színes lesz a teteje. Ha véletlenül összeérnek a sütés végére a tepsibe, akkor sincs baj. Kihűlés után kiborítva a deszkára, nagyon szépen szét lehet venni a buktákat.
Lekvár egyéni ízléssel.
Nálam egy érdekes anyag volt(először tettem bele ilyet).
A bukták kicsit hosszabbak lettek és nagyobbak a szükségesnél. A középső a vége, a maradék tésztából. Nagy tányéron vannak fotózva. Senki nem reklamált a családból. A mára maradt három darab, még csodálatosan puha. Olcsó sütemény és gyerekek is szívesen fogyasztják. Ha teljesen cukormentesen szeretnénk az élesztő felfut az édesítőkkel ízesített tejbe is.

Lekvár almafélékből (hulladék hasznosítása)

Lekvár? Nem is tudom. Mégis annak nevezném. A fa alja almát elhoztuk a családtól, hogy ne vesszen kárba. Az érett gyümölcsre gondolok-). Nem fogyott el, de nem valószínű, hogy sokáig elállna, felhasználtam. Kibeleztem és átmostam pucolás nélkül. Ha valamelyikbe lakó volt, kiköltöztettem erélyesen, az útjával együtt. Picit feltettem főni, csak éppen hogy(nagyon kis citromlevet nyomtam a vízbe, magra vigyáztam, hogy ne menjen bele). Több adagba főztem meg. Pár vacak birsalma is erre a sorsra jutott, de hosszú főzési idővel, a rendes alma után ment a vízbe. Mire mindent megfőztem, a léből alig maradt. Csak úgy hajastól átnyomtam húsdarálón az egészet.
Elkezdtem főzni lekvárnak. Az almahajtól gyorsabban sűrűsödik az alapanyag. Beletettem azt a kevés levet is, amibe az alma főtt. Ezt csak nagyobb mennyiségnél lehet megcsinálni. Ízlés szerint lehet bele cukrot tenni, és ízesítőket. Én csak a citromlevet nyomtam bele teljesen és natúr ízbe hagytam. Édesítettem és picit még azzal is főztem( édesítettem jelentése: nem cukorral készül, hanem diabetikusan. Itt nem reklámozok, mert néha cserélem is ezeket az anyagokat).
A színe megsötétedik egy kicsit. Ha kistányérra teszünk egy keveset, és megfújjuk, látjuk mennyire köt. Mi döntjük el, milyen keményre készítjük.
Forrón üvegekbe adagoljuk. Vékony folpackot vagy celofánt teszünk rá(előre ledarabolhatjuk) és egy csípet tartósítót rakunk a tetejére. Mehet rá a fedő! Ez el is maradhat, de így akár több évig is a kamrapolcon felejthetjük. Fogyasztható bármihez, akár lekváros kenyérnek is uzsonnára.
Sajnos a fotót most este csináltam, fölrakás előtt, nem tesz jót a mesterséges világítás, a kevés szakértelemről nem is beszélve.

Őszi napok

Befejeződött. Eddig lehetett gyönyörködni a kertekbe. A rózsa egy bimbója még tartja magát.
Az éjjeli hőmérséklet rendet csinált. Virágbab a kerítésen, hirtelen valami kis satnya fonnyadt leveleket kapott. Pár virág még próbálkozik, de semmi esélye. Mégse bántom, hiszen még novemberbe is gyönyörködhetek benne. Megvárom amíg teljesen lefagy, akkor könnyedén leszedhető. A tegnap még haragos zöld bazsalikom is, csak csupasz szárakkal dicsekedhet. A paradicsom levele nem él, a zöld termések még gondolkoznak, hogy mit szeretnének. Az érettek a hűtőbe  vendégeskednek pár napig. Tudtuk, hogy jönni fog ez a szomorúbb idő. Lekaptam a néhány kint pihenő karalábét is időbe. Csak a káposzta maradt kint, bántatlanul. Amelyik nagyon apró fejet hozott. Néha lecsípem a közepét levesbe. Azt a részt csak kora tavasszal fordítjuk. A borsikafű az nevet az időn. Ö a hó alatt tökéletesen érzi magát. Én kevésbé szeretem a hó alól kapirgálni, de az íze kárpótol. Most pontosan jelölöm karóval, ha nagyobb lesz a hó, akkor is meglegyen a sora. A zöldség egy része kint fog telelni. Nem fagy le, ha a hó befedi, tökéletesen ehető marad, télen is. Ezt csak pár éve tapasztalom, hogy télen is megmarad takarás nélkül. Valamelyik közeli évbe karácsonykor a sóskát csipegettük a kertbe. A szőlő képe már egy hetes, most ő is elszórta a leveleket

 

Pár ki lepke még a nappali órákba szárnyal, de gyorsan vége lesz annak is.

Az aranyeső megpróbálkozik pár virággal még. A futórózsa se hiszi el, hogy vége van. Szélárnyékos helyen neki elég hosszú lesz az ősz. Csak a fenyő fiatal hajtásai hirdetik, hogy őt nem érdekli az évszakok változása. Nála a szépség télen az igazi.
A gyöngyvirág, csak éppen hogy jelzi, hol akar tavasszal előjönni. Ha teljesen lefagy, majd eltüntetjük az apró leveleit. Egy szőlőlevél fonákja, ami már nem él, csak még kapaszkodik. A főfotó a vadszőlő lugasról készült. Két napja még szép színekkel bizonyította, méltó helyen van.
A kertből ezek után legfeljebb a havat lehet mutatni. Még az őszi fotók előjönnek, hiszen azért a szélvédett helyek télen is színesek.

Indián nyár

Ma igazi indián nyár volt.  A szellő fújt, de csak szolidan. Ha nem néztünk magunk elé, csak föl az égre, akár a nyári ruhát is magunkra képzelhettük. Igaz a fölfelé lesés a hasra esést is előidézheti. Az égbolt kitett magáért. A felhők változatossága és gyűrődése mesés volt. Ha valaki  a látóhatárt egészbe láthatta, akkor hosszú időre szóló élményt szerzett. Nekem csak a házak közötti apró réseken sikerült elkapni néhány felhőt. Nem volt időm kimenni a város szélére, lekapni a látóhatárt. Majd ha lesz a hétvégeken, esetleg. Vagy csak jövőre. Még így is sok gyönyörű felhőt megfigyelhettem. Fotózva elég gyenge lett. Mit csináljak. Mindenütt belógott valami, a kilátás elé.

Vagy egy villanyvezeték, esetleg egy hirdetőtábla. Még olyan is akadt, hogy egy ház teteje mellett lettek volna az igazi fodros-bodros felhők. Ahol tudtam levágtam a belógó részeket. Hát ennyi villanyoszlopot nem lehet eltüntetni, csak a szép felhők kárára. Maradtak.

 Az ágak is próbálkoztak. Lehet hogy nem a földről kell az ilyen fényképezni? Valamelyik szomszédos felhő tetejéről-)))

 

Az utolsó képre minden rá lóg, de még így is láthatók a felhők, ő is marad. A keret eltakarja a hirdető táblákat. Ha a földre néztünk, az első levelek lehulltak. Némelyik lomb elkezdett színesedni. Egy teljesen kopasz fa, ami már lehullt. (hoppá, az ki se hajtott az idén). Lent már alvóra készül a táj.

köszönet a természetnek a szép kék égért
a fehér felhők minden fodráért
önzetlenül ajándékoz, se hálát
se mást, nem kér érte
mindenkinek adja a napsugarát
és melegét, a szellő langyos leheletét
cserébe nem kap sokat
néha szép szavakat, ámulatot
gyermek arcokon.

Valami szépet és csodát szerettem volna írni, köszönteni az indián nyárt.
Kzella