2011. október 19., szerda

Őszi napok

Befejeződött. Eddig lehetett gyönyörködni a kertekbe. A rózsa egy bimbója még tartja magát.
Az éjjeli hőmérséklet rendet csinált. Virágbab a kerítésen, hirtelen valami kis satnya fonnyadt leveleket kapott. Pár virág még próbálkozik, de semmi esélye. Mégse bántom, hiszen még novemberbe is gyönyörködhetek benne. Megvárom amíg teljesen lefagy, akkor könnyedén leszedhető. A tegnap még haragos zöld bazsalikom is, csak csupasz szárakkal dicsekedhet. A paradicsom levele nem él, a zöld termések még gondolkoznak, hogy mit szeretnének. Az érettek a hűtőbe  vendégeskednek pár napig. Tudtuk, hogy jönni fog ez a szomorúbb idő. Lekaptam a néhány kint pihenő karalábét is időbe. Csak a káposzta maradt kint, bántatlanul. Amelyik nagyon apró fejet hozott. Néha lecsípem a közepét levesbe. Azt a részt csak kora tavasszal fordítjuk. A borsikafű az nevet az időn. Ö a hó alatt tökéletesen érzi magát. Én kevésbé szeretem a hó alól kapirgálni, de az íze kárpótol. Most pontosan jelölöm karóval, ha nagyobb lesz a hó, akkor is meglegyen a sora. A zöldség egy része kint fog telelni. Nem fagy le, ha a hó befedi, tökéletesen ehető marad, télen is. Ezt csak pár éve tapasztalom, hogy télen is megmarad takarás nélkül. Valamelyik közeli évbe karácsonykor a sóskát csipegettük a kertbe. A szőlő képe már egy hetes, most ő is elszórta a leveleket

 
Pár ki lepke még a nappali órákba szárnyal, de gyorsan vége lesz annak is.


Az aranyeső megpróbálkozik pár virággal még. A futórózsa se hiszi el, hogy vége van. Szélárnyékos helyen neki elég hosszú lesz az ősz. Csak a fenyő fiatal hajtásai hirdetik, hogy őt nem érdekli az évszakok változása. Nála a szépség télen az igazi.
A gyöngyvirág, csak éppen hogy jelzi, hol akar tavasszal előjönni. Ha teljesen lefagy, majd eltüntetjük az apró leveleit. Egy szőlőlevél fonákja, ami már nem él, csak még kapaszkodik. A főfotó a vadszőlő lugasról készült. Két napja még szép színekkel bizonyította, méltó helyen van.
A kertből ezek után legfeljebb a havat lehet mutatni. Még az őszi fotók előjönnek, hiszen azért a szélvédett helyek télen is színesek.

2011. október 13., csütörtök

Indián nyár

Ma igazi indián nyár volt.  A szellő fújt, de csak szolidan. Ha nem néztünk magunk elé, csak föl az égre, akár a nyári ruhát is magunkra képzelhettük. Igaz a fölfelé lesés a hasra esést is előidézheti. Az égbolt kitett magáért. A felhők változatossága és gyűrődése mesés volt. Ha valaki  a látóhatárt egészbe láthatta, akkor hosszú időre szóló élményt szerzett. Nekem csak a házak közötti apró réseken sikerült elkapni néhány felhőt. Nem volt időm kimenni a város szélére, lekapni a látóhatárt. Majd ha lesz a hétvégeken, esetleg. Vagy csak jövőre. Még így is sok gyönyörű felhőt megfigyelhettem. Fotózva elég gyenge lett. Mit csináljak. Mindenütt belógott valami, a kilátás elé.

Vagy egy villanyvezeték, esetleg egy hirdetőtábla. Még olyan is akadt, hogy egy ház teteje mellett lettek volna az igazi fodros-bodros felhők. Ahol tudtam levágtam a belógó részeket. Hát ennyi villanyoszlopot nem lehet eltüntetni, csak a szép felhők kárára. Maradtak.
 Az ágak is próbálkoztak. Lehet hogy nem a földről kell az ilyen fényképezni? Valamelyik szomszédos felhő tetejéről-)))
Az utolsó képre minden rá lóg, de még így is láthatók a felhők, ő is marad. A keret eltakarja a hirdető táblákat. Ha a földre néztünk, az első levelek lehulltak. Némelyik lomb elkezdett színesedni. Egy teljesen kopasz fa, ami már lehullt. (hoppá, az ki se hajtott az idén). Lent már alvóra készül a táj.

köszönet a természetnek a szép kék égért
a fehér felhők minden fodráért
önzetlenül ajándékoz, se hálát
se mást, nem kér érte
mindenkinek adja a napsugarát
és melegét, a szellő langyos leheletét
cserébe nem kap sokat
néha szép szavakat, ámulatot
gyermek arcokon.

Valami szépet és csodát szerettem volna írni, köszönteni az indián nyárt.
Kzella


2011. szeptember 30., péntek

Késői nyár, vagy korai ősz


Néhány növény még hiteget, azzal hogy nyár van. Reménykedjek, majd ők megmutatják. Én meg örülök az igyekezetüknek, akkor is ha csak feléből lesz valami. Gyönyörködni így is lehet bennük!




 Ezek a paradicsomok nem csak ígérnek, még hozzák is a termést.

Az alma paprika vacak volt, most már hiába igyekszik.

A káposzták nem lettek túl nagyok, de én ennek is örülök.

  
Hogy ez a krumpli mit akar, nem tudom. Valahogy a földbe maradt az idei kiszedésből. A szamóca palánták között megbújva fejlődik. Békébe hagyom, hátha viszi valamire.

A bazsalikom igyekszik a magokat megérlelni. Sikerülni fog, már vannak érettek is rajta.


 A borsikafűből egy két szál megpróbál másodszorra is virágozni. Pedig a magot aligha érleli már be.

 Egy kis álmodozó. Néhány zsenge kapor megpróbál mosolyt csalni az arcomra. Én szót fogadok és rájuk mosolygok, közbe csipegetem őket!

2011. szeptember 27., kedd

Becsinált leves fogfájáshoz.






Ez egy egyedi alkalomhoz tökéletes ennivaló!
Ha kertes házba lakunk, kimegyünk a kertbe, egy kis tállal. Belelegelünk minden zöldséget, amit a levesbe szoktunk rakni. Ha nem lakunk ott, akkor összeszedünk egy levescsomagba előforduló mindenfélét.
Pontosítom:
Egy kisebb karalábé, vagy egy fél ha nagyobb,
Sárgarépa,
Zöldség és a zöldje is kell,
Vöröshagyma zöld, vagy egy fél hagyma,
Egy nagy, vagy két kisebb burgonya.
Borsikafű,
Kávéskanálnyi liszt,
Tej, vagy tejföl (esetleg mindkettő)
Kevés zsír a rántáshoz

Egyéb fűszerek, amit szeretünk.

Megtisztítjuk a zöldségféléket és feltesszük főzni vízbe. Fűszerezzük. Amikor félpuha, a zöldség zöldet is beledaraboljuk. Ha hagyma zöldet használunk azt is, a borsikafüvet is beleaprítjuk. Ha puha, összetörjük (turmixoljuk) az egészet. Mintha krémleves lenne. Ha kalóriadúsan szeretnénk, akkor berántjuk. Ha soványabban, akkor habarjuk a levest. Tejjel hígítjuk a szükséges mennyiséghez.
Tálaláskor gazdagítjuk tejföllel a levest.
A nem fogfájós családtagoknak ajánlatos a második fogást, egy kicsit kalóriadúsabbra venni. Mivel a fogsorunkat a fogászhoz akarjuk vinni(kuncogás).