(én utólag kiborítva)
Szükséges:
pár körte,
kávéskanálnyi vaj
kevés cukor
Víz és én.
A vasárnapi desszertnek nem jutott eszembe semmi különleges. A körte viszont szépen sárgul és ehető. Gyorsan lekaptam pár szemet és megmostam alaposan. Lefeleztem és kibeleztem, a szárakkal együtt, bár eredetileg a szárát rajta hagyják. Újra átmostam, csak úgy hajasan és kicsit lecsöpögtettem tésztaszedőbe. Nagyon kevés cukrot tettem egy nyeles edénybe, és megolvasztottam egy kicsit. Hozzádobtam egy kis vajat, tovább kevergettem. Beledobáltam a körtéket igyekezve, hogy a vágott felével kerüljön lefelé. A körtéket pároltam egy kis ideig , a nyéllel meg mozgatva a gyümölcsöket, de egy apró fakanállal is piszkáltam őket, hogy mindenütt puhuljon a gyümölcs. Közbe elforrta a körték által adott levet, és csak az olvasztott édesség ölelte át a körtéket. Amikor már újra karamell állapotba került, lezártam alatta a gázt. Apró kis tányérkákra adagoltam, dekorációt nem adtam semmit.Nagyon jól néztek ki, megkóstoltam és finom is volt. A családnál azonban nem arattam nagy sikert vele, az volt a vélemény, hogy a körte natúran is finom, fölösleges volt vele a munka. Legközelebb nem kapnak ilyent, majd meggondolják a válogatást.
A gyerekek azonban szívesen fogyasszák.
Fotó nincsen, mert a gépem rakoncátlankodik, ráadásul valahogy el is fogyott, mire most este elkezdtem leírni. Nem terveztem hogy megírom, ezt a kis kudarcot.
